- Hermione - pisszegte Neville Longbottom. - Szerinted minden rendben van ezekkel a szirmokkal?

- Teljesen rendben - suttogott vissza a l�ny, gondosan kavargatva az �stj�t, mik�zben szeme sark�b�l az �r�kk� lesben �ll� Piton Professzort figyelte. - Pont olyanok, mint a k�pen a tank�nyvben, nem?

- Nos, igen - ismerte el Neville -, de valahogy m�giscsak gyan�sak nekem.

- Biztos, hogy meg akarod k�rdezni Piton professzort�l, hogy kaphatunk-e �jakat? Hallottad, mikor elmondta, milyen neh�z volt megszereznie ezeket a L�k�t�vir�g szirmokat!

Neville egy v�llr�nd�t�s k�s�ret�ben beledobta a szirmokat a b�jitalba, ami n�h�ny m�sodperc m�lva �ttetsz�, k�kes sz�nt �lt�tt. Lekapargatta a kanal�r�l a ragacsos anyagot, k�zben a b�jital kavarg�, f�nyes fel�let�n tartva a szem�t. Rem�lte, hogy Piton professzor ma d�lut�n m�s c�lpontot tal�l a k�nz�sai sz�m�ra. Csal�dnia kellett.

- Nos - sz�lalt meg egy g�nyos, m�ly hang, mindk�t di�kot felugr�sra k�sztetve -, l�tom siker�lt befejezni�k, Miss Granger. M�r megint nem tud �rr� lenni a v�gyon, hogy k�rkedjen a tud�s�val?

- Igen, uram. �gy �rtem, nem, uram - dadogta Hermione. Piton m�g most, heted�v v�g�hez k�zeledve is minden alkalmat megragadott, hogy elviselhetetlenn� tegye az �let�ket.
- Ha v�geztek, �s mindent helyesen csin�ltak, amit k�tlek, akkor a f�zet hat�s�ra n�h�ny m�sodperc alatt �lomba kell szenderednie az alanynak. Melyik�k �hajtja tesztelni?

- �n - mondta Hermione hat�rozottan, megel�zve ezzel, hogy Piton m�g jobban megf�leml�tse Neville–t.

Mer�tett egy keveset a k�k kever�kb�l, vett egy m�ly l�legzetet, majd h�tr�bb tolta maga alatt a sz�ket, azut�n belekortyolt a b�jitalba. Az utols� dolog, amit l�tott, miel�tt az �ntudatlans�g s�t�t hull�ma mag�val ragadta volna, Piton professzor fekete szemei voltak.

- Rendben, m�k�dik - �llap�totta meg Piton, mikor Hermione r�hanyatlott az asztalra, a kan�l pedig egy koppan�ssal a padl�n landolt. A f�rfi belen�zett az �stbe. - Levonok �t pontot, mert a sz�n nem megfelel�. �jk�knek kellene lennie, �s ez a hat�rozottan tenger�szk�k sz�n�. �bressze fel a t�rs�t, �s takar�tsanak el maguk ut�n.

- Igen, uram – sz�lt Neville megk�nnyebb�lten. Kiny�jtotta a kez�t, �s megr�zta Hermione v�ll�t. Mikor l�tta, hogy nem t�rt�nik semmi, kicsit er�sebben kezdte el r�zni:
- Hermione, kelj fel!

- M�g az oszt�lyt�rs�nak fel�breszt�se is meghaladja a k�pess�geit, Mr. Longbottom? - k�rdezte cs�p�sen Piton professzor.

Hossz� ujjait Hermione karja k�r� fonta, �s durv�n megr�zta a l�nyt.
- �breszt�, Miss. Granger!

Hermione azonban ahelyett, hogy felkelt volna, h�trad�lt, �s csak Piton er�s szor�t�sa akad�lyozta meg abban, hogy ne bukjon fejjel a padl�ra.

Nem mintha ez hossz�t�von b�rmit is sz�m�tott volna.



- Hogy �rti azt, hogy meghaltam?! Hogy halhattam volna meg? - Hermione cs�p�re tette a kez�t, a l�b�val pedig idegesen dobolt a padl�n - ami nem sokat v�ltoztatott a dolgon, f�leg, mivel anyagtalan l�bai a legkisebb zajt sem keltett�k a padl�hoz �rve.

A Sz�rke H�lgy bosszankodva s�hajtott fel.

- M�r ezerszer elmondtuk neked. Neville Longbottom utols� b�jitala m�rgezett meg.

- Neville utols� b�jitala? Tal�n � is meghalt?

- Nem - v�laszolta a Holl�h�t k�s�rtete. - Piton professzor azonnal kik�ldte a t�rsaidat, �s lez�rta a termet, mikor nem siker�lt �jra�lesztenie t�ged.

- Akkor nem ez volt Neville utols� b�jitala, ugyeb�r? - mutatott r� az ellentmond�sra Hermione. - M�g fog b�jitalokat f�zni.

A Sz�rke H�lgy ism�t fels�hajtott.

- Eleinte mindig ez van - vigasztalta Sir Nicholas a H�lgyet. - Az �jonnan elhal�lozottaknak vannak kisebb neh�zs�geik ugyan, de v�g�l beleszoknak a dolgokba.

- Elhal�lozott? - f�st�lg�tt Hermione. - Hisz m�g a RAVASZ vizsg�imat sem tettem le! Hogyan lehetn�k halott?

- Mint m�r mondtuk, Hermione – Ugye sz�l�thatlak Hermion�nak? -, megm�rgeztek. Persze v�letlen�l, de ett�l m�g ugyan�gy halottnak sz�m�tasz.

- Most m�r �n is k�z�nk tartozik - jelentette ki �nnep�lyesen Sir Nicholas. - Csod�latos, hogy egy �j taggal b�v�lt a kast�lybeli k�s�rtetek t�rsas�ga. Nem t�rt�nt ilyen az�ta, hogy Hisztis Myrtle csatlakozott kicsiny csal�dunkhoz.

- Nem akarok k�s�rtet lenni! - mondta nekik Hermione. - M�g rengeteg dolgot kell csin�lnom! Le sem diplom�ztam – nem is eml�tve a szabadon gar�zd�lkod� Voldemortot.

- Ezek a dolgok t�bb� m�r nem lesznek olyan fontosak sz�modra, mint valaha voltak - pr�b�lta lecsillap�tani a Sz�rke H�lgy. - V�g�l is, ezek az �l�kre tartoznak.

- De �n m�g sz�z vagyok! - kiab�lta Hermione.

Majd a k�vetkez� pillanatban megtudta, hogy a k�s�rtetek is el tudnak pirulni: b�r a Sz�rke H�lgy nem l�tszott zavartnak, Sir Nicholas orc�i furcsa ez�stsz�rke �rnyalatot �lt�ttek.
Hermione �gnek emelt tekintettel ford�tott h�tat a k�t seg�t�k�sz szellemnek, �s kereszt�lv�gott a kihalt csarnokon. A keskeny ablakokon besz�r�d� holdsugarakb�l arra k�vetkeztetett, hogy nagyon k�s�re j�rhat. Nem tudta, a kast�lyon bel�l pontosan hol lehet, de abban biztos volt, hogy a Roxfortban van. Bizonytalanul ugyan eml�kezett, hogy mintha m�r j�rt volna ezeken a folyos�kon, de ez nem sokat seg�tett a helyzeten.
Tal�lomra bolyongva egyik folyos�r�l a m�sikra, v�g�l tal�lt egy lefel� vezet� l�pcs�sort, majd m�g egyet. Hamarosan ismer�s ter�letre �rt, a Nagyterem el�tti sz�les folyos�ra.

- �tmehet a falakon, tudja? - ciripelte egy bar�ts�gos hang.

Hermione ugrott egy nagyot �s felsikoltott.
Sir Nicholas kiss� megb�ntottnak t�nt.

- Igaz�n, �n csak seg�teni akartam, Miss. Granger.

- Sajn�lom, Sir Nicholas. Megijesztett. - A l�ny leszegte a tekintet�t, �s ekkor �szrevette, hogy cip�i centim�terekkel a j�r�lapok felett vannak, � maga pedig a padl� felett lebeg. Egy kis koncentr�l�ssal azonban siker�lt r��llnia megint a szil�rd talajra.

- Nos, kedves h�lgyem, most m�r �n is a k�s�rtetek k�z� tartozik. Meg tud ijeszteni m�sokat, ez az �let-k�ptelens�g egyik velej�r�ja.

- Milyen csod�latos - motyogta halkan Hermione. - Jobban �r�ln�k azonban n�h�ny v�lasznak. Az utols� dolog, amire eml�kszem, a b�jitaltan terem. Ott fogom kezdeni, �s megl�tjuk, mire jutok.

- Nagyszer� �tlet, Miss. Granger. Min�l hamarabb siker�l beilleszkednie az �j k�r�lm�nyei k�z�, ann�l jobban fogja �rezni mag�t. Ha seg�ts�gre lenne sz�ks�ge, csak h�vjon nyugodtan. - Sir Nicholas a f�lrecs�szott gall�rj�val babr�lt, �s r�mosolygott a l�nyra.

Hermion�nak nagy nehezen siker�lt viszonoznia a mosolyt, �s tov�bb indult, kellemetlen gondolatokkal arr�l, m�g mit igazgathat mag�n a szellem a h�ta m�g�tt.
A pinc�be vezet� l�pcs�t a k�s�i �r�nak k�sz�nhet�en teljes s�t�ts�g bor�totta, de Hermion�nak nem okozott gondot a l�t�s. Igaz�b�l most, hogy jobban belegondolt, olyan dolgok sem okoztak gondot, mint hogy megbotolhat, sem az �hs�g, a f�radts�g, vagy b�rmi egy�b. Egy�ltal�n nem agg�dott semmi miatt, legfeljebb kicsit frusztr�lt volt.
A b�jitaltan terem el�tt meg�llt, hogy kopogjon, �s ekkor �szrevette a halv�ny, �ttetsz� �kl�t. Ellen�rizte mindk�t kez�t, m�g az ujjait is sz�tt�rta, de minden norm�lisnak t�nt, lesz�m�tva a t�nyt, hogy kereszt�ll�tott rajtuk. Ott volt a folt a ruhaujj�n is, amit Ron csin�lt, mikor r�l�ttyintette a levest. Az �t iskolaels�k�nt hirdet� kit�z� m�g mindig ferde volt, ahogy el�z� reggel egy kicsit kapkodva felt�zte. Az uniformisa is elfogadhat�nak l�tszott, �llap�totta meg m�g egyszer �tn�zve, kiv�ve, hogy az egyik zoknija le akart cs�szni. Hogy tudja egy szellem-zokni elvesz�teni a ruganyoss�g�t? Gondolatban v�llat vonva ism�t felemelte az �kl�t, hogy kopogjon. Az pedig akad�ly n�lk�l �thatolt a t�m�r f�n.

„Oh. Rendben” - mondta mag�ban, �s egy – anyagtalan – l�legzetet v�ve beh�nyta a szem�t, majd fejest ugrott az ajt�ba.

Miut�n a t�loldalon �vatosan kinyitotta a szemeit, megk�nnyebb�lten fels�hajtott. A terem term�szetesen �res volt, csak az oldals�, Piton professzor irod�j�ba vezet� ajt�n sz�remlett ki n�mi vil�goss�g. Ahogy k�zelebb l�pett, megpillantotta Perselus Pitont, amint az asztal�n�l �lve valamit jegyzetelt. Fekete hajf�rtjei az arc�ba hullottak, �s mark�ns, sz�gletes arca a gyertyaf�nyn�l m�g a szok�sosn�l is v�szj�sl�bbnak t�nt.

Mivel kopogni nem tudott, Hermione megk�sz�r�lte a tork�t:
- Piton professzor?

- K�s�re j�r, Miss. Granger, �s j�csk�n a takarod� ut�n vagyunk. Rem�lem, valami kiv�teles oka van annak, hogy... - hirtelen elhallgatott. - Miss. Granger? - k�rdezte, mik�zben m�ly hangja hirtelen magasabb tartom�nyokba ugrott. Meglepet�s�ben m�g a tintatart�t is feld�nt�tte.
Az orra alatt elmormolt k�romkod�sok k�zepette �ll�totta vissza a hely�re a kis ez�st t�gelyt, �s �gy szor�totta le, mintha att�l tartana, hogy az felugrik, �s �trohan az asztalon.

- Miss. Granger - ism�telte meg, miut�n visszanyerte az uralmat a hangja felett. - Micsoda... v�ratlan fejlem�ny. - Felemelte a kez�t, �s undorodva n�zte az ujjai hegy�r�l cs�p�g� tint�t.

- Egy�ltal�n nem vicces - v�laszolta felh�borodva a l�ny. - K�pzelheti a meglepet�sem.

Piton sz�r�s tekintete sem tudta lecsillap�tani.

- Rem�ltem, maga magyar�zatot tud adni nekem arra, hogy mi t�rt�nt velem. Mi�ta vagyok halott? Hogyan t�rt�nt?

- Ah - s�hajtott a f�rfi lemond�an, �s a szemk�zti sz�kre mutatott a tintafoltos kez�vel. - Foglaljon helyet, k�rem.
A l�ny kiss� feszengve l�pett a sz�khez, de v�g�l siker�lt le�lnie r�, �s nem cs�szott �t rajta.
Megk�nnyebb�lt mosollyal az arc�n fordult a B�jitalok Mestere fel�, aki �pp egy zsebkend�vel t�r�lgette az ujjait.

- Hogy v�laszoljak az els� k�rd�s�re, Miss. Granger, �pp egy h�ttel ezel�tt, p�nteken halt meg. Neville Longbottommal dolgoztak egy b�jitalon.

- Az �lombaszender�t� Cseppeken - tette hozz� Hermione, �sszer�ncolva a homlok�t, ahogy az eml�k visszat�rt. - De h�t mindent j�l csin�ltunk! - tiltakozott.

- �gy igaz - ismerte el vonakodva Piton. - M�gis, ahelyett, hogy csup�n elaludt volna, �n meghalt. Szinte azonnal. Mr. Longbottom javaslat�ra megk�rtem Bimba professzort, hogy vizsg�lja meg az oszt�lyban kiosztott L�k�t�vir�g szirmokat. Mint ut�bb kider�lt, a n�v�nyek valamif�le parazit�val voltak fert�z�ttek.

A f�rfi elhallgatott, �s nyelt egy nagyot.

- �gy t�nik, Miss. Granger, a t�rsai annak k�sz�nhetik az �let�ket, hogy �n el�bb v�gzett, �s els�k�nt tesztelte a b�jitalt. Ha mindny�jan egyszerre pr�b�lt�k volna ki, az eg�sz oszt�ly m�sodperceken bel�l halott lett volna.

- Oh - v�laszolta Hermione, �r�lve annak, hogy az oszt�lyt�rsai nem hal�loztak el t�megesen, de �rthet�en t�l felvillanyozott sem volt, tekintve a saj�t sors�t. - Nos, rem�lem a besz�ll�t�ja megkapta a mag��t - fejezte be nyersen.

- �gy is mondhatjuk - v�laszolta a f�rfi megj�tszott l�gys�ggal. - Azt hiszem, �ppen azt tervezi, hogy egy �szt�nd�jat alap�t a maga nev�vel.

- �, istenem! - t�rt ki �jra a l�ny, mikor m�g egy dolog az esz�be jutott. - Mi van a sz�leimmel? �s Harryvel meg Ronnal? Biztosan magukon k�v�l vannak!

- Igen, a sz�lei nagyon szomor�ak voltak - mondta Piton. - H�tf�n, a b�cs�ztat�s ut�n hozt�k el a test�t, �s tegnap d�lut�n volt a temet�se. A bar�tai �s a tan�ri kar nagy r�sze is r�szt vett rajta.

- Maga elment a temet�semre? - bukott ki a k�rd�s a l�nyb�l.

Piton kiss� zavartnak l�tszott.

- Az �n �r�mon halt meg, Miss. Granger. Mag�t�l �rtet�d�, hogy megjelentem a temet�s�n.

- Hogy van Harry �s Ron? - �rdekl�d�tt, nem eg�szen biztosan abban, hogy a vele szemben �l� f�rfi v�laszra m�lt�nak tartja a k�rd�st. - K�pzelem, milyen zaklatottak lehetnek.

- Meg fognak birk�zni vele – azt hiszem.

- Meg kellene l�togatnom �ket - t�n�d�tt Hermione.

- El�g k�s�re j�r, Miss. Granger - mutatott r� Piton. - Tal�n v�rnia kellene holnap reggelig.

- Oh. Val�ban. - Hermione elgondolkozva oldalra billentette a fej�t. - Mi�rt ilyen kedves most? �ltal�ban sokkal gonoszabb. - Amint kimondta, legsz�vesebben m�ris visszasz�vta volna a szavait, legal�bbis addig, m�g meg nem tudja, vesz�thet-e pontokat a Griffend�l egy k�s�rtet miatt.

- Maga halott, Miss. Granger, �s csak az �n tett�nek k�sz�nhet�, nem nekem, hogy ez nem mondhat� el az eg�sz oszt�lyr�l. Bizony�ra meg�rti az eln�z�semet ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt? - Piton l�gy szavait meghazudtolva a szok�sos mogorva viselked�se kezdett �jra �rv�nyre jutni.

- Meg�rtem - helyeselt a l�ny.

- Pomp�s. Most pedig kifel�. M�g rengeteg dolgom van, �s nem tartozik ezek k�z�, hogy mag�ra vesztegessem az id�m.

Hermione nem lep�d�tt meg Piton hirtelen �nmag�ra tal�l�s�n, sokkal ink�bb csod�lkozott azon, hogy a f�rfi minden k�rd�s�re v�laszolt. Felemelkedett a sz�kb�l, nem is figyelve r�, hogy n�h�ny ujjnyival a f�ld felett lebeg.

- K�sz�n�m, uram. Rem�lem, nem tartottam fel t�lzottan.

A f�rfi nem tartotta v�laszra m�lt�nak a megjegyz�st, �gy Hermione elhagyta az irod�t, csak egy pillanatig habozva, miel�tt �t�szott volna az ajt�n. Majd kint meg�llt, elgondolkozva, mihez is kezdjen most mag�val.

Az �jszaka h�tral�v� �r�it a pince felfedez�s�vel t�lt�tte, v�letlenszer�en �tdugva a kezeit �s a fej�t a falon, n�ha egy rakt�rszob�t vagy egy �jabb folyos�t tal�lva. Felmer�lt benne az ironikus gondolat, hogy v�gre korl�tlan hozz�f�r�se van Piton b�jital k�szleteihez – most, mikor m�r semmit sem tud vel�k kezdeni. Mire el�gg� felb�torodott ahhoz, b�rmikor kereszt�l v�gjon a falakon, m�r a nap els� sugarai sz�r�dtek be a kis ablakokon , amik a keskeny �gyakat k�r�lvev� z�ld-ez�st dekor�ci�b�l �t�lve val�sz�n�leg egy mardek�ros h�l�teremhez tartoztak.

M�r t�bb tan�r �s di�k is k�sz�lt a folyos�kon, mikor Hermione a Griffend�l-torony fel� kanyar�totta a l�pteit.
Egy �l� r�sz�r�l udvariatlans�gnak sz�m�tott �ts�t�lni egy szellemen, �s felt�telezte, hogy ez viszont is igaz. Nem eml�kezett r�, hogy valaha is �tment volna rajta egy szellem, mikor m�g �lt, igaz, nem is szentelt t�l nagy figyelmet nekik. B�rcsak szentelt volna, k�v�nta most.

A K�v�r D�m�t�l csak egy meglepett s�hajra futotta, mikor Hermione �tlebegett a festm�nyen �s a portr� lyukon. T�bb griffend�les is volt a klubhelyis�gben, de a tanul�k m�r r�g hozz�szoktak a kast�lyban barangol� k�s�rtetekhez. Senki sem n�zett fel, ahogy elhaladt mellett�k, �gy nem is vehett�k �szre, hogy � volt a kor�bbi iskolaels�.

A heted�ves fi�k h�l�terme a l�pcs� tetej�n volt. Hermione nem vesztegette azzal az idej�t, hogy megpr�b�ljon kopogni, egyszer�en csak felbukkant a t�loldalon, minek k�vetkezt�ben Seamus Finnegan egy meglehet�sen l�nyos sikolyt eresztett meg mikor megl�tta �t, �s az als�nadr�gja el� kapta a ruh�it.

- Harry �s Ron nincsenek itt? - k�rdezte a l�ny, k�rbepillantva az �res h�l�termen.

- Edzenek - ny�gte Seamus n�h�ny m�sodperc m�lva, a kviddics p�lya fel� mutatva, mik�zben g�rcs�sen kapaszkodott a lecs�szni k�sz�l� ruhadarabjaiba.

- Ne agg�dj, Seamus - mondta Hermione. - M�r tavaly sem �rdekelt a lehet�s�g, most pedig m�g kev�sb�. - Majd miel�tt m�g a meglepett fi� b�rmit is v�laszolhatott volna, elt�nt a faajt�n kereszt�l.

A kviddics p�lya a kast�ly nyugati fel�n volt, �s a massz�v �p�let majdnem teljesen kitakarta a felkel� nap f�nyeit. Hermione a k�sz�b�n megtorpant, azon gondolkozva, vajon elhagyhatja-e a kast�lyt, de nem �tk�z�tt semmi ellen�ll�sba, ahogy kil�pett a f�re.
B�r �rezte a harmat h�v�ss�g�t a l�bai alatt, m�gsem hagyott l�bnyomokat maga ut�n.

A k�t fi�t mogorv�n baktatva tal�lta meg a p�lya ment�n, a sepr�j�kkel a v�llukon. Minden, ami rajtuk volt, a leroskadt v�llukt�l kezdve a s�lyos cs�ndig k�zt�k, a jelenlegi lelki �llapotukr�l �rulkodott, �s egy pillanatra Hermione vonakodott befurakodni k�z�j�k, de azt�n r�j�tt a val�sz�n� okra, hogy mi�rt voltak levertek.

- Harry? Ron? – k�rdezte l�gyan.

A k�t fi� meg�llt. Idegesen egym�sra pillantottak, azt�n l�that�an �sszegy�jtve a b�tors�gukat, megfordultak, hogy k�r�ln�zzenek maguk m�g�tt. A felki�lt�suk figyelemre m�lt�an hasonl� volt.

- �h, az Isten szerelm�re! – szidta �ket Hermione. – Mi baj van veletek? Minden nap l�ttunk szellemeket, mi�ta Roxfortban vagyunk!

- Her-Her-Her – hebegte Ron.

- Hermione! – v�g�l Harry boldogult vele.

- Szellem vagy! – mondt�k egyszerre.

Hermione megforgatta a szemeit.

- A var�zsl�t�rsadalom �g�rete. �szint�n.

- Szellem vagy! – ism�telte Ron. – Egy igazi, tisztess�ges szellem, te j� isten!

Egyszerre, a fi�k megpr�b�lt�k befogni egy �lel�sben, de azzal v�gz�d�tt, hogy egym�st �lelgett�k, mert a karjuk kereszt�lment a l�nyon.

- Brr – komment�lta Ron, megszabad�tva mag�t Harry �lel�s�t�l.

Harry feltolta a szem�veg�t.

- Nos, �r�l�k, hogy l�tlak, m�g ha nem is tudlak meg�lelni. Nagyon hi�nyozt�l, Hermione.

- Igen – tette hozz� Ron, nehezen nyelve egyet. – T�nyleg hi�nyozt�l. Sz�rny� volt. �lland�an agg�dunk, hogy Tudodki kipurcantja Harryt, �s tess�k, t�ged meg kicsin�l n�h�ny ostoba vir�g.

- Nos, sajn�lom. De �n sem vagyok t�l boldog, gondolhatj�tok.

- Hogy t�rt�nt? – k�rdezte Ron. – Meghalt�l!

- A Sz�rke H�lgy szerint valami befejezetlen �gyem van, ez�rt lett bel�lem szellem.

- Mif�le befejezetlen �gy? – k�rdezte Harry.

- Nos, teljesen megsz�llott lettem a RAVASZ miatt az ut�bbi hetekben.

- H�napokban – morogta Ron.

- Teh�t – itt vagyok. – Hermione kitartotta a karjait, mintha be akarn� mutatni �tl�tsz� �nmag�t. – B�rcsak meg�lelhetn�lek titeket – vallotta be.

- Mi is �gy vagyunk vele – mondta neki Harry. – De az, hogy itt vagy… sz�val m�r nem annyira f�j.

- Igen. M�g mindig fura, de �r�l�k, hogy itt vagy – mondta Ron, �s egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. Harry is boldognak l�tszott.

Hermione visszamosolygott, megk�nnyebb�lve, hogy �jra egy�tt van a bar�taival. M�g egy dolog jutott esz�be, ahogy h�trasim�totta a haj�t.

- Esetleg �rn�tok a sz�leimnek a nevemben? Egy kis gondban vagyok a pennatart�ssal, de szeretn�k nekik �zenni.

- Persze – egyezett bele Harry. – Hab�r nem vagyok benne biztos, hogy az seg�teni fog rajtuk. Ez nem olyan, mintha elmenn�l �s megl�togatn�d �ket, �rted.

- Nem lehet? – Hermione hangosan merengett. – A szellemek nem utazhatnak? Vagy nem vagyunk r� k�pesek?

- J� k�rd�s. Halott, �s m�g mindig k�rdez – s�hajtotta Ron, de egy megk�nnyebb�lt, boldog kifejez�s suhant �t az arc�n. – Gondolom, meg szeretn�d n�zni a k�nyvt�rban, ugye?

- Term�szetesen – mondta Hermione vigyorogva. – Rengeteg dolog van, amire r� akarok j�nni.

Egy hang sz�lt Harry�rt �s Ron�rt a p�lya fel�l, �s �k visszaintegettek.

- Egy perc – kiab�lta Ron.

- Menn�nk kell – mondta Harry siet�sen. – M�r k�t edz�st kihagytunk, �s ha egy harmadikr�l is hi�nyzom, akkor le kell mondanom a csapatkapit�nys�gr�l.

- Eb�d ut�n tal�lkozunk a k�nyvt�rban – mondta neki Ron. – Nagyon j�, hogy l�thattunk, Hermione. �r�l�k, hogy megint k�r�l�tt�nk leszel.

Hermione integetett, ahogy a fi�k elfutottak a p�ly�ra, a sz�ve megk�nnyebb�lt, ahogy n�zte a l�pteiket, �s tudta, hogy ha nem is lesz minden pontosan ugyanolyan, m�g mindig bar�tok �s bizalmasok. Mag�ban mosolyogva visszament a kast�lyba, megjegyezve, hogy a massz�v, k�falas �p�tm�nyben lenni k�nyelmes �s biztons�gos.
Ahogy megint el�rte a Griffend�l tornyot, nem felejtett el bocs�natot k�rni a K�v�r D�m�t�l, ahogy kereszt�llebegett a port� lyukon. �tlete sem volt, hogy mi lehetett a jelsz�, de nem is nagyon �rdekelte. A klubhelys�g kihalt volt, ebb�l Hermione arra k�vetkeztetett, hogy szombat volt. A t�bbi griffend�les vagy reggelizett, vagy aludt.
Fent, egy kicsit sokk�nt �rte a l�tv�ny, hogy k�t �gyat tal�lt abban a szob�ban, amit Parvati Patillal �s Lavender Brownnal birtokolt az elm�lt hat �vben. Azon a helyen, ahol r�gebben az �gya �llt, most csak egy p�r doboz volt, az egyik a tank�nyveit tartalmazta. Semmilyen nyoma nem maradt az utaz�l�d�j�nak vagy a megmaradt ruh�inak, �s m�g Cs�mp�s ennival�ja �s vizes t�lk�ja is elt�nt. Sz�nt n�h�ny gondolatot a macsk�j�ra, ami a t�rsa volt az elm�lt �t �vben, de csak arra tudott gondolni, hogy a sz�lei hazavitt�k �t magukkal.
Hermione ex-lak�t�rsainak a hangja hallatszott az ajt�n t�lr�l, �s Hermione felegyenesedett, boldogan sz�m�tva a bar�tai t�l�rad� �dv�zl�s�re. Ehelyett, ahogy a k�t l�ny bej�tt a szob�ba, m�g mindig csevegtek, �s ahogy megl�tt�k Hermion�t, mint szellemet, r�gt�n eldobt�k a f�rd�s cuccaikat, �s elkezdtek sik�tozni.

- �h, maradjatok m�r cs�ndben! – k�rte �ket.

Nem �gy, mint Ron �s Harry, a k�t l�ny csup�n hangs�vot v�ltott, �s m�g hangosabban vis�toztak, egym�sba kapaszkodtak, majd hirtelen r�j�ttek, hogy van l�buk, �gy visszah�tr�ltak az ajt�hoz. A zaj felh�vta a t�bbi griffend�les figyelm�t, akik a reggelib�l t�rtek vissza. Egy b�m�szkod� t�meg kezdett gy�lekezni az el�t�rben.

- L�tj�tok? Nem vagyok �r�lt! – jelentette ki Seamus, ez�ttal teljesen fel�lt�zve. R�mutatott Hermion�ra. – Mondtam, hogy l�ttam �t! – Az oldal�n Neville �s Dean bamb�n b�lintottak.

- Mi ez a zsivaj? – k�vetelte egy szigor� hang, �s a di�kok kelletlen�l utat nyitottak a h�zvezet�j�knek.

McGalagony professzor od�bb tolt egy hatod�ves di�kot az �tj�b�l �s meg�llt a szoba k�sz�b�n.

- Te j� �g – jelentette ki, ahogy megl�tta Hermion�t, ahogy a bedobozolt cuccai mellett �llt.

- J� reggelt, professzor – mondta a l�ny udvariasan.

McGalagony h�romszor elt�totta majd becsukta a sz�j�t, miel�tt valamit is sz�lt volna.

- J� reggelt. �n Hermione Granger szelleme?

A fogalmaz�son mulatva, Hermione b�lintott.

- �rtem – mondta az id�sebb boszork�ny. – �s mik a sz�nd�kai?

- Nincsenek sz�nd�kaim – felelte Hermione zavartan. – Csak most �bredtem fel, vagy materializ�l�dtam, vagy mi. L�tni akartam, hogy mit hagytam itt. – Mutatott r� a dobozokra, amelyekben �ssze volt s�r�tve az eg�sz iskolai p�lyafut�sa. – L�that�lag, m�r elk�stem, hogy valamit is v�ltoztassak.

- A k�nyvei miatt agg�dik? – k�rdezte �lesen McGalagony professzor. – Akarja, hogy csin�ljunk vel�k valamit?

Felb�sz�lve, Hermione �sszefonta a karjait maga el�tt.

- Nem igaz�n. Hab�r Ginny Weasleynek �r�mmel adom, ha akarja �ket.

- Miss Weasley! – ki�ltott h�tra a v�lla f�l�tt McGalagony. – Idej�nne, k�rem?

A csinos v�r�s haj� l�ny megjelent az ajt�ban �s �vatosan intett.

- Hello, Hermione. Hogy vagy?

- Hal�lian, amint l�tod – v�laszolt Hermione mosolyogva.

Ginny mosolya egy kicsit er�ltetett volt, �s Hermione fels�hajtott.

- Szeretn�d a k�nyveimet? Nem lesz sz�ks�ged r�juk a k�vetkez� �vig, de sz�vesen neked adn�m. L�that�, hogy a sz�leim… – Hermione hangja elcsuklott, de r�vette mag�t, hogy folytassa. – a sz�leim nem akart�k elvinni.

Ginny b�lintott, �s ellebegtette a k�nyves dobozt a p�lc�ja egyetlen p�ccint�s�vel, majd a di�kok, akik el�retolongtak McGalagony m�g�tt, visszah�tr�ltak annyira, hogy elengedj�k a dobozt.

Amikor a l�ny elment, McGalagony kem�ny pillant�st vetett Hermion�ra.

- �s a marad�k holmik?

- Nem �rdekelnek – mondta neki Hermione. – Hab�r… mi t�rt�nt a p�lc�mmal? – Ellen�rizte a tal�rj�t, de az egyenruha kicsi zsebe �res volt.

- A p�lc�ja el lett hamvasztva, mint a gy�szszertart�s�nak a r�sze – mondta neki McGalagony. – Van m�g valami, amit tudni szeretne?

Tudni szeretn�m, hogy mi�rt viselkedsz ilyen nevets�gesen – gondolta Hermione, de nem mondta. Ehelyett megr�zta a fej�t.

- Ebben az esetben, Miss Granger, eml�keztetnem kell, hogy a Roxfort szellemeinek tilos a bej�r�s a di�kok a klubhelys�g�be �s a h�l�szob�jukba. K�s�rthet a kast�ly t�bbi r�sz�ben a, de a Griffend�l torony tiltott ter�let.

Hermione �gy �rezte, mintha pofon v�gt�k volna. S�t rosszabb, mintha kik�z�s�tett�k volna. McGalagony szigor�, hajthatatlan arc�t �s az oszt�lyt�rsai nyugtalan, f�l�nk kifejez�s�t n�zve r�j�tt, hogy senki nem akarja itt l�tni.

- Meg�rtettem – suttogta. Majd maga sem eg�szen tudta, hogyan, de elt�nt a sz�nr�l.