Szer�nyen elfoglalva a lel�t�k fels� �l�seit Hermione �s m�g egy p�r m�sik szellem elt�rt�k a f�nyes m�jusi naps�t�st, hogy megn�zhess�k a szezon utols� kviddicsmeccs�t. Hab�r a j�t�k maga el�g izgalmas volt, mivel a Holl�h�t ritka j� j�t�kosai j�tszottak a Hugrabug szil�rd elt�k�lts�ge ellen, az eg�sz meccs menete ink�bb k�z�pszer�nek l�tszott. Mindk�t csapatot megverte m�r a Griffend�l az �vben, �s a Mardek�r is tekint�lyes, szinte zavarba ejt� k�l�nbs�ggel vesztett a Griffend�l ellen. Ut�na vesztettek a Holl�h�t ellen. Az utols� eredm�nyt�l f�ggetlen�l a Griffend�l kapja meg az iskolai Kviddics kup�t a mai meccs befejez�s��l.

Am�g Sir Nicholas �s Hermione majdnem sz�vb�l j�v� r�szv�tet nyilv�n�tottak a Sz�rke H�lgy �s a Puf�k Fr�ter fel�, a V�res B�r� �sszefonta a karjait, �s meglehet�sen bosszankodva n�zett. Hab�r a saj�t csapata m�r nem j�tszhatott a kup��rt, a B�r� jobban kedvelte a Holl�h�tot a Hugrabugn�l. Sajnos a s�rga ruh�ban j�tsz� hugrabugosok m�r majdnem k�tsz�z ponttal vezettek, amikor a Holl�h�t fog�ja elkapta a cikeszt, amellyel lez�rta a szezon utols� meccs�t. Hermione kicsit elgondolkodott rajta, hogy a Hugrabug fog�ja hagyta, hogy az ellenfele elkapja a cikeszt, de azt�n elvetette az �tletet. A becs�letes j�t�k egy dolog volt, de a kviddics az kviddics volt.

Amikor az aktu�lis j�t�kosok elhagyt�k a p�ly�t, Madam Hooch belef�jt a s�pj�ba, �s kihirdette, hogy a Griffend�l nyerte meg a kup�t. A di�kok a stadionban �ljenz�sben t�rtek ki, n�h�nyan lelkesebben, mint m�sok, ahogy Harry �s a csapatt�rsai kij�ttek a p�ly�ra a piros tal�rjukban, ez�ttal az utols� alkalommal. Hermione �s Nick lelkesen tapsoltak, hab�r a kez�k igen kev�s zajt hallatott, valamint a h�zuk t�bbi tagj�val egy�tt kiab�lt�k, hogy „Brav�!”, amikor Harry �tvette a kup�t Madam Hooch-t�l. Hermion�t �nk�ntelen�l is b�szkes�g t�lt�tte el, mikor arra gondolt, hogy most m�r h�rom plakett lesz Harry nev�vel a Tr�feateremben. Term�szetesen amellett �lltak, amelyen a Mardek�r szerepelt Draco Malfoy nev�vel, de az egy kem�ny meccs volt a Mardek�r gy�zelm�vel, amir�l m�g Ron is kelletlen�l elismerte, hogy korrekt volt.

Az �nnepl� di�kok lenyomultak a lel�t�kr�l, b�r az utols� meccsek ut�ni kit�r� �r�m n�lk�l, mivel tudt�k, hogy a Griffend�l m�r megnyerte a kup�t, �s ez cs�kkentette a helyzet dr�mais�g�t. A legt�bbek figyelme visszaterel�d�tt az iskol�ra, illetve m�s h�tk�znapi dologra, ahogy csoportosan visszafel� mentek a kast�lyba. A t�bbi szellem szint�n �trep�lt a p�lya felett, �s visszalebegtek az otthonukba, otthagyva Hermion�t, aki a hatalmas f�b�l k�sz�lt stadion alja fel� vette az ir�nyt. A csapatok �lt�z�i az �p�tm�ny alj�n voltak, mindegyiknek k�l�n kij�rata volt, az ajtajukon a h�z jel�vel.

Hermione kint v�rakozott az arany oroszl�nnal ell�tott ajt� el�tt egy csom� ideig, azt�n �vatosan bedugta a fej�t az ajt�n.

- Mindenki v�gzett? – k�rdezte. A griffend�lesek mondjuk nem is j�tszottak, teh�t nem volt benne biztos, hogy b�rki is �lt�z�tt, de az�rt udvariatlans�g lett volna, hogy ne k�rdezze meg, ha m�r kopogni nem tudott.

- M�g nem – v�laszolta Dennis Creevey egy grimasszal, ahogy kivette a kamer�j�t a szekr�ny�b�l.

M�g most, a negyedik �v�ben sem ingott meg Dennis vid�m optimizmusa, m�g ha �t �s a hajt�t�rsait egy p�rszor helyben is hagyt�k az ellenfeleik. „El�gg� zavar�” – jegyezte meg Ron egyszer Hermion�nak. Mindazon�ltal ugyanolyan j�l b�nt a sepr�j�vel, mint a kamer�j�val, �s m�r tervei is voltak, hogy hivat�sos sport-fot�riporter akar lenni, amikor lediplom�zik.

- Oh. Hermione. Hello – morogta az ottmaradt griffend�les j�t�kos, akinek a nev�re Hermione nem eml�kezett. A l�ny szint�n negyed�ves volt, de sosem lelkesedett az�rt, hogy megbar�tkozzon Hermion�val a hal�la el�tt. Most sietve felakasztotta a kviddicstal�rj�t, majd gyorsan otthagyta a szekr�ny�t.

– J�ssz? – k�rdezte Dennist, am�g arra v�rt, hogy Hermione kereszt�lj�jj�n az ajt�n, miel�tt kinyitn�.

- Igen, m�r itt is vagyok – v�laszolt a fi�. – K�s�bb tal�lkozunk – mondta egy szok�sos int�ssel a csapatt�rsai fel�, azt�n k�vette a l�nyt.

M�g�tte Ron �s Harry t�relmetlen�l visszaintettek az �l�hely�kr�l.

- Nos, gratul�lok. Egy �jabb gy�zelmi szezon a Griffend�lnek!

- Igen, gondolom – v�laszolt Harry.

Hermione felh�zta az egyik s�padt szem�ld�k�t, azt�n amikor Ron is hasonl�an kev�s lelkesed�ssel v�laszolt, megk�rdezte:

- Mi van? Mi t�rt�nt azzal a p�rossal, aki minden gy�zelem ut�n rekedtre ord�tozta mag�t?

- Csak besz�lgett�nk – mondta Ron. – V�ge van. M�r soha t�bb� nem j�tszunk egy kviddicsmeccset sem a Griffend�ln�l. Soha.

- Oh – ny�jtotta el a l�ny. – �rtem. Egy korszak v�ge, ennyi.

- Nem is v�rtam el, hogy meg�rtsd – d�rm�gte Ron.

- Mit akar ez jelenteni? – k�rdezte Hermione �lesen.

- Nos, te sosem szeretted nagyon a kviddicset – v�laszolt a fi� sz�rakozottan, m�g mindig a piros tal�rj�val j�tszva.

Hermione egy beazonos�thatatlan hangot hallatott, majd lehordta mag�t, ami�rt r�gt�n rossz k�vetkeztet�st vont le. Ron komment�rja a kviddicsre vonatkozott, nem pedig arra, hogy t�bb� m�r nem �rti meg a haland�k �rz�seit.

- Gyer�nk – mondta Harry hat�rozottan Ronnak, a k�ny�k�vel oldalba b�kve �t. Egy kis gondolkod�s ut�n, majdnem tiszteletteljesen akasztotta vissza a piros tal�rj�t a szekr�ny�be, azt�n kem�nyen becsukta az ajt�t. – V�r r�nk egy buli a klubhelys�gben. �s k�z�ln�m kell Dennisszel, hogy nem � az �j csapatkapit�ny.

- Nem fogja �rdekelni – mondta Ron. – � csak egyike azoknak, akik a buli miatt j�tssz�k.

- Ron, mondtam m�r neked, hogy t�l komolyan veszed ezt a j�t�kot? – k�rdezte Hermione.

- Csak k�r�lbel�l ezerszer – v�laszolt grimaszolva a bar�tja helyett Harry. – De �ltal�ban engem is beleveszel. Sz�val t�bb� m�r nem szeretsz, Hermione?

- Oh, fogd be – mondta neki Hermione, ugyan�gy vigyorogva.

Amikor be�rtek, Ron �s Harry a m�rv�nyl�pcs� fel� vett�k az ir�nyt, egyenesen a Griffend�l torony fel� tartva, Hermion�val a nyomukban. A fi�k �ppen, hogy �tugrott�k azt a tr�kk�s l�pcs�t, ami a f�lutat jelentette, amikor egy fej jelent meg a korl�t f�l�tt j�val feljebb. Egy ellentmond�st nem t�r� hang k�ts�gtelen�l el�rulta a szem�ly kil�t�t, b�r a v�r�s haj ugyan�gy megtette volna.

- O�! – kiab�lta Ginny. – H�t ti meg hol voltatok? Nem �rdekel – mondta, miel�tt v�laszolhattak volna. – Kifogytunk a t�kl�b�l. Menjetek le a kony�ba, �s k�rjetek m�g a h�ziman�kt�l!

- Rendben – kiab�lt vissza Harry, ahogy meg�llt. – Te menj vissza. Egy perc, �s itt vagyunk.

- �s m�g �n vagyok akaratos? – k�rdezte Hermione pajkosan. – Legal�bb �n nem l�gtam �lland�an rajtatok. Biztos vagy benne, hogy az Od�ban akarsz �lni Weasley�kkel a diplomaoszt�s ut�n? Ginny pokoll� fogja tenni az �letedet.

- T�bbet parancsolgat, mint anya – jelentette ki Ron halkan, ahogy �jra lefel� mentek a l�pcs�k�n. – Komolyan, nem kellett volna szak�tanod vele. Tiszt�ra agyament a csaj… �s m�g nem is l�ttad olyankor, amikor neheztel r�d.

- Nagyon seg�t�k�sz vagy – panaszkodott Harry, ahogy �tvette a vezet�st, �s �tterelte �ket egy m�sik l�pcs�re a konyha fel�, egyszerre kett�t l�pve. – El�sz�r azt mondod, hogy ne randizzak a h�goddal. Azt�n azt mondod, hogy ne szak�tsak vele. Igaz�n eld�nthetn�d, hogy mit akarsz.

Ron csup�n megvonta a v�ll�t, mivel semmilyen praktikus tan�csot nem tudott adni, majd megragadta a korl�t alacsonyabb v�g�t, mivel a l�pcs� elkezdett d�r�gni �s megcs�szni. Hab�r Hermion�nak nem volt r� sz�ks�ge, az�rt �gy �rezte, hogy s�rg�sen bele kell kapaszkodnia valamibe, ami megtartja. A keze viszont csup�n �t�szott a k� mellv�den, �gy r�k�nyszer�lt arra, hogy a mozg� l�pcs�kkel egy�tt menjen. Az �j l�pcs�pihen�h�z l�that�an �ppen nem kapcsol�dott egyetlen m�sik l�pcs� sem, �gy mag�nyosan �s elhagyatottan lebegett a leveg�ben, egy k�s�rtetalakot hordozva mag�n. Draco Malfoy arca undorral eltorzult, ahogy megl�tta a h�rmast.

- Nocsak, csak nem a H�res Harry Potter? A rajong�id nem is tudj�k, hogy olyan ostoba vagy, hogy m�g a klubhelys�gedet sem tal�lod meg. A m�sik ir�nyba kellene, hogy menj. A b�na b�mul�id csak arra v�rnak, hogy h�zeleghessenek, nem? Mindenki tudja, hogy a griffend�lesek semmit nem tudnak megcsin�lni an�lk�l, hogy Potter megmutatn� nekik!

Harry f�radt grimasz�t a legnagyobb j�indulattal sem lehetett mosolynak nevezni.

- Kopj le, Malfoy.

- Igen, menj m�r – visszhangozta Ron. – Menj, nyalogasd a sebeidet egyed�l. Nem is, ink�bb k�pezd ki a test�reidet.

- Ron! – t�rt ki Hermione, azt�n k�ld�tt neki egy f�radt pillant�st. – Tudj�tok mit, ink�bb menjetek fel a toronyba, �n meg elmegyek a konyh�ba. Biztos vagyok benne, hogy ha megk�rem, Dobby �r�mmel elhozza a dolgokat a bulira.

- �, de szomor� – g�nyol�dott Malfoy. – A s�rv�r� halott, de m�g mindig � mondja meg nektek, hogy mit csin�ljatok, Weasley. M�g a cip�f�z�det sem tudod megk�tni n�lk�le?

- Fogd be, Malfoy – parancsolta meg Harry.

- Vagy mit csin�lsz, Potter? – Malfoy len�zett r�. – Lehetsz te a helyi vez�r, de csak v�rd meg, m�g v�get �r az iskola!

- Tudod mit? – k�rdezte hirtelen Harry. – Unom m�r az ostoba fenyeget�seidet, Malfoy, �s elegem van bel�led. M�g egy els��vest sem tudsz an�lk�l megf�leml�teni, hogy ne lenne veled a k�t test�r�d, most pedig csak pazarlod az id�met. K�szi, Hermione. K�s�bb tal�lkozunk, ok�?

Kim�rten megfordulva Harry elkezdte megm�szni a l�pcs�ket, semmibe v�ve Draco jelenl�t�t. Ron egyet�rt�se jel��l horkantott egyet, majd k�vette bar�tj�t.
Draco feld�h�dve r�rakta a l�b�t az els� l�pcs�fokra, �s k�vetni akarta a k�t fi�t, de megtorpant, amikor �szrevette, hogy Hermione szellemalakja elz�rta el�le az utat.

- Menj az utamb�l – parancsolta k�nnyed�n.

- K�nyszer�ts – v�gott vissza Hermione.

Megtartotta a l�pcs�n a hely�t, tudv�n, hogy a bel�le �rad� hideg �rinti a fi�t, ugyan�gy, mint ahogy � is �rezte a m�sik meleg�t. Az emberek hihetetlen�l melegek voltak a szellemek sz�m�ra, �s egyszer, amikor v�letlen�l hozz��rt Ron kez�hez, �gy �rezte, hogy forr� k�lyh�ba tette a karj�t.

- Nem f�lek t�led, s�rv�r�. Halott vagy, csak �ppen nem annyira, mint amennyire kellene.

- Nem f�lsz? Csak egy kicsit? – k�rdezte a l�ny gonosz mosolyra h�zva a sz�j�t, majd lassan lejjebb sodr�dott az alatta l�v� l�pcs�fokra.

A megh�tr�l�st�l vagy az �rintkez�s lehet�s�g�t�l megijedve Draco addig v�rt a h�tral�p�ssel, m�g a l�ny �tl�tsz� tal�rja majdnem el�rte a mellkas�t, majd rosszindulat�an r�mosolygott.
Hermione egy kis, gy�zelemt�l �nel�g�lt mosolyt eresztett meg v�laszk�nt, majd nemt�r�d�m m�don megfordult, �s kereszt�llebegett a k�korl�ton. Kez�vel gyeng�den evezve a leveg�ben elrep�lt a felett�k l�v� nyitott l�pcs�r�sz fel�, majd �sszesz�k�lt szemmel Malfoyra n�zve azokra a dolgokra koncentr�lt, amit a V�res B�r� �s a Sz�rke H�lgy mondtak neki, hogy mi volt nekik szigor�an megtiltva a Roxfortban, amit az „�l�kkel” csin�lhatnak.

- Ha csak fele olyan okos lenn�l, mint amilyennek mutatod magad, Malfoy, nagyon is meg lenn�l ijedve.

A mardek�ros mormogott valamit a bajusza alatt, de nem mondott semmit, ahogy Hermione lefel� ment, majd addig n�velte a sebess�g�t, m�g el nem �rte a l�pcs�fordul� korl�tj�t, ahol a tal�rja alja hangtalanul csapkodott. Sir Nicholas elmondta neki, hogy olyan k�nnyen sz�lljon a leveg�ben, mint ak�rmelyik iskolai bagoly, �s megk�nnyebb�lt, amikor l�t�hat�ron k�v�lre ker�lt. �szint�n sz�lva mindig t�lz�snak �rezte az �r�lt repked�st (nem is eml�tve, hogy az eg�sz arra eml�keztette, amikor Hisztis Myrtle leh�zza mag�t a v�c�n), de be kellett, hogy vallja, nagyon dr�mai t�voz�s volt.

&&&&&

A m�jus j�niusba torkollott, �s a heted�vesek t�relme hat�rozottan fogyott, ahogy k�zeledtek a RAVASZ vizsg�khoz. Madame Cvikkernek t�bb alkalommal is k�zbe kellett l�pnie, amikor a tank�nyvek f�l�tti vitatkoz�sok �k�lharcokk� v�ltak. Mindenki inger�lt volt, �s a legt�bb di�knak bev�rzett a szeme a kev�s alv�st�l meg a t�l sok koffeint�l. Madame Pomfrey megtette a sz�ks�ges l�p�seket, hogy m�rs�kelje a k�v�mennyis�get, amit a di�koknak adnak, �s McGalagony professzor, mint mindig, �gy tett, mintha komolyabban venn� a dolgot. Igaz�b�l volt egy megegyez�se a h�ziman�kkal, miszerint nagy b�gr�ket t�lt�ttek meg innival�kkal, hogy azt�n felszolg�lhass�k mindazoknak, akik �jszakai porty�ra indultak a konyh�ba. Mindenki, aki �jf�ln�l k�s�bb j�tt le, csak meleg tejet tal�lt.

M�g a legt�bb tanul� nem gondolt volna arra, hogy megk�rj�k valamire az Iskolaels� l�nyt, nem irt�ztak att�l, hogy elfogadj�k a j�l id�z�tett figyelmeztet�seket. Mivel m�shogy nem tudott k�zrem�k�dni, Hermione minden est�t azzal t�lt�tt, hogy Fricset �s a macsk�j�t figyelte. M�r el�g j�l ismerte a lenti szinteket, �s nem is egy, de t�bb �jszakai k�borl� is neki k�sz�nhette, hogy nem kapott b�ntet�st. A fiatalabb di�kok m�g besz�lgettek is vele alkalmank�nt, elfelejtve, hogy p�r h�nappal ezel�tt m�g egy volt k�z�l�k.

Egy k�s� �jszakai est�n, p�r h�ttel a vizsg�k el�tt, Draco Malfoy s�t�lt be a konyh�ba, �s hangosan megparancsolta az egyik man�nak, hogy k�sz�tsen neki egy szendvicset. A man� �r�mmel fogadott sz�t. Hermione �sszevont szem�ld�kkel n�zte a man�t, ideges�tette az al�zatos viselked�se, de mivel abban a pillanatban �pp l�thatatlan volt, a man�ra semmilyen hat�ssal nem volt a haragos tekintete.
Am�g a man� Malfoy szendvics�t csin�lta egy �veg limon�d�val �s egy pontosan elnegyedelt alm�val egyetemben, Hermione t�relmesen v�rt a megfelel� pillanatra. Letelepedett a padra, ami pont szemben volt a sz�ke mardek�rossal, v�rva az id�pontot, amikor is a fi� �ppen teli sz�jjal r�gott, �s �ppen felemelte a pohar�t az ajkaihoz, hogy le�bl�tse az �telt.

- Egy sz�rny�, undok kis patk�ny vagy, Draco, �s rem�lem, a man�k megm�rgeztek, ami�rt �gy parancsolgatsz nekik – jelentette ki, majd ugyanabban a pillanatban materializ�l�dott is.

A Weasley-fiv�rek ujjongtak volna; Draco csuklott egyet, majd kik�pte a limon�d�t a f�lig megr�gott szendviccsel egy�tt az asztal felett, kereszt�l Hermione �ttetsz� alakj�n. N�h�ny pillanatig olyan er�sen k�h�g�tt, hogy nem volt k�pes m�sra, csak n�h�ny �rthetetlen k�romkod�sra.

- Az isten szerelm�re, Granger! – k�romkodott Draco d�ht�l �s a r�szleges megfullad�st�l piros arccal. – Meg akarsz �lni?!

- Ne gondold, hogy nem jutott eszembe az �tlet – feleselt a l�ny. – De ellent�tben veled, nekem van lelkiismeretem. Nem pr�b�llak meg�lni csak az�rt, mert te vagy a legvisszatasz�t�bb alak, akit a f�ld�n l�ttam. R�ad�sul n�zni, ahogy szenvedsz, sokkal nagyobb �lvezet.

Draco megt�r�lte a sz�j�t a ruhaujj�val, vigyorgott.

- Mi�rt nem vagy fenn a Griffend�l toronyban, hogy kioktasd azt a k�t rem�nytelen idi�t�t? Soha nem fognak levizsg�zni, kiv�ve, ha fogod a kez�ket. T�nyleg, eml�keztetnem kell Piton professzort, hogy tiltsa ki a szellemeket a Nagyteremb�l a vizsg�k ideje alatt, �gy legal�bb nem tudod megmondani nekik a v�laszokat.

Hermione undorodva n�zett a fi�ra. El�g sok id�t t�lt�tt Harry �s Ron oktat�s�val, mivel az utols� hetekben belevetett�k magukat a di�k�letbe, �s egy�ltal�n nem voltak annyira felk�sz�lve, mint amennyire gondolta volna. A k�t fi� csak forgatta a szem�t, �s kitartottak amellett, hogy t�l sokat agg�dott.

- N�h�ny embernek, Draco, egyed�l kell boldogulnia. Nincsen gazdag apuk�juk, aki helyet vesz nekik a kviddics csapatban vagy munk�t ad nekik a csal�di v�llalkoz�sban.

- Az ap�m nem vesz nekem semmit. Amikor kiker�l�k innen, �n fogom ir�ny�tani a Malfoy-birtokot – eml�keztette Malfoy a v�djegyes, �nel�g�lt mosoly�val.

Hivatalosan Lucius Malfoy m�g mindig sz�kev�ny volt. A hangja magabiztoss�ga azonban nem erre engedett k�vetkeztetni.

- T�nyleg? – k�rdezte Hermione. – Vagy te is meg leszel b�lyegezve a S�t�t Jeggyel a f�l Mardek�rral egy�tt?

- Dugulj be, s�rv�r�. Nem tudsz te err�l semmit.

- T�bbet tudok, mint gondoln�d – v�gott vissza a l�ny. – L�ttam, amint m�lt h�napban Piton professzor v�res tal�rral j�tt vissza. K�tlem, hogy csak egy esti s�t�ra ment volna ki.

Igaz�b�l Piton Hagridnak seg�tett az akromantul�kn�l, akik elk�boroltak a Tiltott Rengetegbeli f�szk�kb�l, de Hermione semmilyen okot nem l�tott arra, hogy ezt tudassa vele. K�ts�gbe vonta ugyanis, hogy Malfoy ismerte volna Voldemort gy�l�seit.
A v�rakoz�ssal ellent�tben, Malfoy �sszer�ndult, majd a k�kes-sz�rk�s szemek nem n�zt�k tov�bb a l�nyt. Egy sz� n�lk�l ki�r�tette a pohar�t, majd letette a t�ny�r mell�, amin a f�lig megevett szendvicse volt. Az ujjai gyorsan megmarkolt�k az almaszeleteket, majd beletette egy v�kony pap�rzsebkend�be, amit a zseb�b�l h�zott el�. Az �telt belecs�sztatta a tal�rj�ba, ahogy fel�llt, �s elindult az ajt� fel�.
Az asztaln�l �lve Hermione meglep�d�tt, amikor a fi� meg�llt, miel�tt kinyitotta volna az ajt�t. �gy t�nt, hogy viaskodik �nmag�val, �s egy pillanat m�lva megfordult, hogy a l�nyra n�zhessen. Most az egyszer az arckifejez�s�ben semmi megvet�s nem volt; val�j�ban, ha Hermione nem ismerte volna jobban, azt mondta volna, hogy gondterheltnek l�tszott.

- F�jt? – passz�rozta ki v�g�l mag�b�l, �s azonnal �gy n�zett ki, mint aki legsz�vesebben visszavonn� a k�rd�st.

Hermione fel�llt az asztal mell�l, �s �tv�gott rajta, egyenesen a fiatal f�rfi fel�.

- Amikor meghaltam? – k�rdezte.

A s�padt arca kicsit r�zs�s lett, de nehezen b�lintott.

- Nem – mondta v�g�l. – Egy�ltal�n nem f�jt. Csak felbosszantott, mert annyi dolgot hagytam befejezetlen�l.

- P�ld�ul mit? – k�rdezte. A k�rd�s�b�l furcsa m�don hi�nyzott a megszokott megvet�s.

- N�zz�k csak – ott vannak a RAVASZ-ok, diplom�z�s… �s hogy seg�tsek Harrynek a Voldemort elleni harcban.

- Nagyon r�g�ta v�rhatsz erre – intette le a fi�.

Hermione k�nnyed�n elmosolyodott.
Sokkal t�bb ideje, mint ahogy Draco Malfoy tudhatta.

- �rulj el nekem valamit, Draco. Komolyan gondolod, hogy Voldemort gy�zni fog? Meg�li Harryt, Ront, �s mindenkit, aki nem passzol bele ap�d idealiz�lt vil�g�ba? Halott f�lv�rek �s muglisz�let�s�ek mindenhol?

Most az egyszer Draco nem v�laszolt azonnal. Amikor a gy�m�lcs�st�las ajt� kiny�lt m�g�tte, �s Harry Potter l�pett be rajta, Hermione tudta, hogy m�r nem is fog soha.

- Mi folyik itt? – k�rdezte Harry halkan, �vatos pillant�st vetve Drac�ra.

- Semmi k�l�n�s – v�laszolt Hermione. – Draco �s �n csak besz�lgett�nk a hal�lr�l.

- Azt gondoltam, hogy mindent tudsz a hal�lr�l – mondta a fi�nak Harry. – El�g k�nnyen besz�lsz r�la.

Draco von�sai megkem�nyedtek, majd nyelt egyet. A sz�ja leg�rb�lt, �s t�k�letes fogak l�tszottak az ajk�n�l addig a hossz� pillanatig, m�g a szavak el� j�ttek bel�le.

- Senkit nem l�ttam ezel�tt meghalni – vallotta be, majdnem �gy, mintha a szavai az akarata ellen hangzottak volna el. – De most m�r l�tom a thesztr�lokat.

- Nem olyan volt, mint amilyenre sz�m�tott�l, igaz? – k�rdezte Harry komolyan.

Draco s�padt tekintete �sszekapcsol�dott Harry�vel, �s a meg�rt�s pillanata el�g volt ahhoz, hogy a sz�ke fi� megt�rj�n.

- Granger – amikor meghalt… – A fiatal fi� k�nyszer�tette mag�t, hogy befejezze a k�rd�st. – Olyan volt, mikor Diggory…?

- Nem – mondta Harry gondterhelten, s�t�t szemeit �sszeh�zta az eml�kekt�l. – Cedric – meglepettnek l�tszott, m�s volt. Hermione csak olyan volt, mintha elaludt volna.

- Az ap�m azt mondta, hogy istennek �rzed magad, amikor meg�lsz valakit – b�kte ki Draco. – Nem �rtem, hogyan. Hogy tehet ez t�ged er�ss�? – �jra nyelt egyet, s�padtnak, �s bizonytalannak l�tszott. – Nem �rtem az eg�szet.

- Nem az ap�d vagy – mondta neki Harry. – Nem kell, hogy azt �rezd, amit �.

- Vagy hinni, amit �, Potter? – horkantott hirtelen Draco, mintha r�j�tt volna, hogy a hal�los ellens�g�vel besz�lget �ppen. – Azt gondolod, hogy megmenthetsz az ap�m gonosz �tj�t�l?

- Nem akarod, hogy megmentsenek? – k�rdezte Harry.

Draco megr�ntotta a v�llait, de nem v�laszolt. Helyette �lesen megfordult, �s visszament a Mardek�r klubhelys�g�be. Harry odafordult Hermione fel�, mintha meg akarn� k�rdezni, hogy mit gondol, de a l�ny csak v�llat vont.

&&&&&

Amikor a vizsg�k v�g�l elkezd�dtek, Hermione r�j�tt, hogy nem tudja elviselni, hogy a di�kok k�r�l legyen. Az, hogy hallotta, ahogy az essz�kr�l besz�lgetnek, amiket �rniuk kellett, �s hogy milyen v�laszokat adtak erre meg arra a k�rd�sre, �s hogy �rvendeztek, hogy v�geztek, arra k�sztett�k, hogy a kast�ly legmagasabb r�sz�be rep�lj�n. M�g ha ez nem is volt igazi mened�k, az�rt � annak gondolta. Mindenhol di�kokat tal�lt, akiket el sem lehetett v�lasztani az aktu�lis bar�tjukt�l vagy bar�tn�j�kt�l, �ppen ott cs�kol�zva, ahova Hermione el akart b�jni mag�ny�ban. M�r elege volt Mrs. Norris keres�s�b�l, hogy azt�n elzavarja a di�kokat a b�v�hely�kr�l.

Helyette Hermione ink�bb �sszegy�jt�tte minden b�tors�g�t, �s megkereste Hisztis Myrtle-t. Igaz�b�l nem sok�ig kellett keresg�lnie; Myrtle csak nagy n�ha hagyta el a harmadik emeleti l�nyv�c�t, �s ha meg is tette, k�nnyen fel lehetett ismerni a s�r�s�r�l, vagy a nyavalyg�s�r�l. A t�bbi szellem gyanakodott, de v�gs� soron elhitt�k, hogy Hermione t�nyleg, igaz�n t�r�zni akart a Roxfort v�zvezet�k-csatorn�j�ban.
K�t nap m�lva, Hermione �s Myrtle kij�ttek a f�udvar csatorn�j�b�l, Myrtle majdnem sz�tpukkadt a megel�gedetts�gt�l, hogy a mindent tud� griffend�lest tan�thatta valamire, �s Hermione kihozta mag�b�l a legt�bbet, hogy egy f�jdalmas mosolyt megereszthessen. �rdekes �t volt a kast�ly k�r�l, �s meg�rtette, hogy honnan is j�het ki �gyesen, ismeretlen helyekr�l a j�v�ben. Hab�r Hermione nem gondolta, hogy sz�ks�ge lesz arra, hogy tudja, hol tal�lja a fi�k f�rd�szob�j�t mind a n�gy klubhelys�gben. Igaz�b�l ez arra k�sztette, hogy Myrtle-r�l gondolkodjon, ami m�g egy dolog volt, amit feleslegesnek tartott.

&&&&&

Perselus Piton az utols� cseppig kiitta a te�j�t a cs�sz�b�l, �s azt bizonytalanul elhelyezte a nagy k�teg �v v�gi vizsg�n, ami az asztala sz�l�n hevert. Meg volt gy�z�dve r�la, hogy azok a negyed�vesek�i voltak, mert az �t�d�vesek RBF-jei, mint mindig, egy nagy fekete mahag�ni asztalon voltak. A legt�bb teszt a m�g�tte l�v� szekr�nyr�l n�zett le r�, �s a pap�rokat egy �vegben l�v�, savany� kin�zet� mintadarab tartotta fent, ami olyan r�gi volt, hogy m�r abban sem volt biztos, hogy melyik fajhoz tartozott eredetileg.
Egy m�sik szomsz�dos sz�kben m�g t�bb pergamentekercs volt, ezek voltak a heted�vesek RAVASZ-ai. Azok, szerencs�re, m�r le voltak oszt�lyozva, benn�k �s az �r�iknak annyi szarkazmust tartalmaznak, amennyit csak elt�rnek t�le. M�r j�val �jf�l ut�n volt, de kev�s rem�ny volt arra, hogy befejezi az oszt�lyoz�st napkelte el�tt. Az iskola�v v�ge volt az egyetlen alkalom, amikor a legend�s �lmatlans�ga haszn�ra v�lt. Egy �jabb cs�sze tea, egy �jabb ed�ny anyagtakar�kos piros tinta, �s �jra elem�ben volt.
Egy halk n�i torokk�sz�r�l�s hallatszott valahonnan az asztala el�l, majd egy alak materializ�l�dott.

- Feltarthatom egy pillanatra, professzor?

- Nem, nem tarthat – felelt a professzor, fel sem n�zve a munk�j�b�l.

Nem hi�nyzott neki a szem�lyes k�s�rtete az elm�lt napokban, �s nem is akarta, hogy hi�nyozzon, olyan hossz� ideig, am�g csak megtehette, hogy ne tal�lkozzon vele. A penn�ja pihen�s n�lk�l folytatta az �tj�t a pergamenen, nem foglalkozva a l�ny jelenl�t�vel.
A h�ta m�g�tt Hermione megr�k�ny�dve fonta �ssze a karjait. Nem j�l kezd�d�tt, �s ezzel a hat�rozotts�ga j�val lecs�kkent. Nem volt biztos benne, hogy a k�r�se egy�ltal�n lehets�ges, de az, hogy hallotta, ahogy a bar�tai megbesz�lik a vizsg�ikat, az utols� csepp volt a poh�rban. Igyekezett elfogadni a t�nyeket, de az igyekezete lassan elp�rolgott, �s most itt volt, megpr�b�lta r�besz�lni a legmakacsabb tan�r�t, hogy tegyen neki sz�vess�get.

- Eln�z�st, professzor, de le szeretn�m tenni a RAVASZ vizsg�mat b�jitaltanb�l.

A penna hirtelen meg�llt, �s Piton fekete szemei s�t�ten, mereven d�ft�k �t Hermion�t.

- Nem gondolhatja komolyan – mondta hat�rozottan.

- De igen – v�laszolt a l�ny. – Meghaltam, miel�tt teljes�thettem volna az iskolai k�telezetts�gemet a Roxfortban. Szeretn�m helyrehozni. Bep�tolni esetleg?

Egy elutas�t� horkant�ssal Piton �jra elkezdte az oszt�lyoz�st.

- Akkor a h�zvezet�j�t k�rje meg, ne engem.

- Maga t�nt a legval�sz�n�tlenebbnek, hogy igent mond – mondta Hermione vakmer�en. – �gy gondoltam, ha maga egyezik bele el�sz�r, akkor a t�bbi professzor is hajland� lesz r�.

- A v�lasz nem – v�gott vissza a f�rfi. – Sok a dolgom, �s nincs id�m nevets�ges �lmok teljes�t�s�re.

- K�rem, Piton professzor. M�g egy az eddigiek mell� nem jelentene semmit…

- M�g egy! – ki�ltott fel Piton, r�csapva a legk�zelebbi pap�rkupacra. – M�g egy csepp a tengerben nem sz�m�t, �gy �rti? A v�laszom nem, Miss. Granger, �s javaslom, hogy menjen innen m�shova, hagyjon engem b�k�n!

Megijedve a B�jitalok Mester�nek m�ly hangj�t�l Hermione visszab�mult r�.

- �gy gondolom, hogy ha figyelembe vessz�k a hal�lom k�r�lm�nyeit �S a t�nyt, hogy letettem volna a RAVASZt, HA nem halok meg, el�g kell, hogy legyen az �n sz�m�ra, hogy megegyez�sre jussunk – �rvelt makacsul. – Be kell, hogy vallja, el�g meggy�z� voltam. A legt�bb �j szellem szomor�an �s depresszi�san j�n vissza. K�zismert, hogy a hely, ahol meghaltak, t�bbnyire haszn�lhatatlann� v�lt. Csin�lhattam volna ugyanezt az oszt�lyterm�vel.

- �s �n bizonyos hat�rok k�z� szor�thattam volna – v�gott vissza Piton durv�n.

- Csak oda k�nyszer�thetnek vissza, ahol meghaltam. – M�g mindig �t b�mulva, felemelkedett a leveg�be, �s ellebegett a r�gi asztal�hoz. – Ami k�r�lbel�l itt volt, ugye? Idel�ncolhatna, professzor, ahonnan mindig elsuttoghatn�m a tan�csaimat a Longbottom-f�l�knek, akik h�tral�v� napjaiban bej�nnek azon az ajt�n!

- Rendben van! – ord�totta Piton. Az �k�lbe szor�tott keze lassan elernyedt. – Leteheti a RAVASZ-vizsg�it, Miss. Granger… amint meg tud emelni egy penn�t, hogy le�rja a v�laszait.

Hermione az elborzad�st�l csak t�togni tudott.

- De azt nem tudom megcsin�lni.

- Nem? K�r.

A k�z�nye teljesen egy�rtelm� volt, �s halv�nyan elmosolyodott, ahogy k�zbe vette a penn�j�t, �s belem�rtotta a piros tint�ba. A l�ny legsz�vesebben el�tkozta volna, ami�rt ilyen j�gsz�v�.

&&&&&

A klubhelys�g lassan elcsendesedett, Hermione pedig n�zte, ahogy Harry �s Ron sakkoznak egy utols�t a h�l�szob�ban. Seamus Finnigan hangja sz�r�d�tt fel a l�pcs�kt�l, amint �ppen hamisan �nekel Lavendernek �s m�g n�h�ny fiatalabb l�nynak, de a v�ge fel� m�r igencsak elvesztette a lend�let�t. Dean Thomas hangosan horkolt az �gy�n, m�g mindig a tal�rj�ban. Neville-t viszont akkor l�tt�k utolj�ra, amikor kisompolygott a portr�n a holl�h�tas bar�tn�j�vel, aki egy kis �t�d�ves lehetett, de m�r �vekkel t�rsai el�tt f�lrees� helyeken cs�kol�zott.

N�h�ny gyorsan elrep�l� �ra m�lva m�r a vonaton lesznek, egyenesen London, az Od�, �s a j�v�j�k fel� tartva. Hermione csak annyit tehetett, hogy fenntartotta a nemt�r�d�ms�g �larc�t, �s halkan besz�lgettek, valamint pr�b�lt lelkes lenni, amint Harry elmes�lte a sokf�le munkalehet�s�get, amit felaj�nlottak neki, vagy amint Ron nem volt k�pes v�lasztani a saj�t v�gya k�z�tt, hogy megtanulja az �tokt�r�st, mint a b�tyja, vagy seg�tsen az apj�nak a Miniszt�riumban.

- Sz�val a zs�ros haj� denev�r nem engedi? Valahogy nem vagyok meglepve. Annyira r� vall, hogy ink�bb kivonja mag�t a teend�k al�l, csak hogy ne kelljen t�bbet csin�lnia a k�teless�g�n�l. – Harry Piton ir�nti ut�lata m�g m�lyebb lett a f�raszt� b�jitaltan vizsga ut�n.

- Szellem lenn�l akkor is, ha letenn�d a RAVASZ-okat, nem? – k�rdezte Ron f�lig odafigyelve, amint �ppen le�t�tte Harry v�dekez� lov�t.

- Nos, az�rt nem tudtam tov�bbl�pni, mert nem teljes�tettem n�h�ny fontos �letc�lomat az �letemben. Ha most nem tudom megcsin�lni, itt ragadok.

Hermione megr�zta mag�t, majd h�trad�lt a semmibe, mivel csak n�vlegesen �lt le Ron m�g�tt a sz�k�re. Csak az �l�s elej�nek egy r�sz�t foglalta el, �s el�rehajolt, ahogy az el�bb tanulm�nyozta a sakkb�bukat.

- Nick azt mondta, hogy � f�lt a hal�lt�l – sz�lt k�szs�gesen Harry. – �gy gondoltam, hogy ha egyszer szellem vagy, akkor nincs v�laszt�sod, hogy v�ltoztass.

- Tal�n – mondta Hermione egy s�hajjal. – Ok�. Akkor soha nem fogom letenni a RAVASZ-vizsg�imat. Majd csak hozz�szokok a gondolathoz.

- Volt valami m�s is, amit m�g el akart�l int�zni? �gy �rtem a RAVASZ-okon k�v�l? – k�rdezte Harry, mik�zben csak fel�letesen figyelt a t�bl�ra, ahol �ppen az egyik b�sty�j�t k�zel�tette Ron ter�lete fel�.

- Nem olvasott el minden egyes k�nyvet a k�nyvt�rban – morogta Ron, ahogy �sszevont szem�ld�kkel n�zte a t�bl�t.

Megmozd�tott egy b�but, de azt�n meggondolta mag�t, �s visszah�zta.

Hermione a fi� h�t�ra grimaszolt.

- �s most m�r el sem tudom. Nem tudok olvasni, hacsak valaki nem hagy kint egy k�nyvet.

- Mi�rt nem? – k�rdezte Ron sz�rakozottan. – Le tudsz �lni, nem? Mi�rt tudna a h�ts�d olyat csin�lni, amit a kezed nem?

Egy hossz� pillanatig Hermione csak t�tott sz�jjal t�togni tudott, miel�tt len�zett volna a sz�kre, amin �ppen �lt.

- Szent hokedli! – jelentette ki undorod� hangon. – Hogy dolgozhat fel az agyad egy probl�m�t ilyen tiszt�n, azt�n fejezhet ki ilyen kegyetlen�l?

- Nem’tom. Mindig ez van – vallotta be Ron zavartalanul. – Sajn�lom, pajt�s. Sakk.

Harry len�zett a t�bl�ra, oldalra d�nt�tte a fej�t, miel�tt jelent�s�gteljesen a fut� fel� b�lintott volna, ami a t�bla egyik oldal�n �llt lesben. Az erre b�szk�n l�pkedve elindult el�re, le�t�tte Ron kir�lyn�j�t a buzog�nya egyetlen lend�t�s�vel, azt�n �sszefonta a karjait, �s r�b�mult a vele �tl�san szemben l�v� kir�lyra.

- Sakk-matt – jelentette ki Harry. – J� j�t�k volt, t�nyleg.

Am�g Ron beazonos�thatatlan, furcsa hangokat adott ki, addig Harry Hermion�t vigasztalta.

- Kell lennie valamilyen megold�snak, Hermione. L�ttam r�gebben, ahogy a Sz�rke H�lgy k�rpitokat r�z, �s Binns professzor is mindig kijav�tja a h�zijainkat. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy el is olvassa, de le szokta oszt�lyozni. Valamilyen m�dja kell, hogy legyen, hogy a szellemek fizikailag mozgathassanak t�rgyakat.

- Igen, n�zd csak meg H�borcot. �lland�an h�ly�skedik a t�rgyakkal – kapcsol�dott be Ron is, amikor siker�lt elfogadnia a veres�get, m�g ha nem is �r�mmel, csak egy fanyar grimasszal. – Csak ki kell tal�lnod, hogy hogyan.
Belet�ve a b�bukat a tart�ba, Harry feltette a j�t�kot Ron b�r�ndj�nek a tetej�re.

- Nagyon sok id�d lesz, hogy kital�ld, amikor mi m�r nem fogunk itt akad�koskodni. – A pr�b�lkoz�sa a viccel�d�sre kudarcba fulladt, �s csendesen becsukta a b�r�ndj�t. – Hi�nyozni fogsz, Hermione.

- Ti is nekem – v�laszolt a l�ny, b�tran mosolyogva, mik�zben figyelmeztette mag�t, nehogy k�nnyekben t�rj�n ki.

Visszanyerte a l�lekjelenl�t�t, am�g a fi�k bepakolt�k a marad�k holmijukat, elt�ve mindent a szob�b�l, ami arra utalt, hogy ott �ltek az elm�lt h�t �vben. Azt is kib�rta, amikor Harry elmagyar�zta Hedvignek, hogy hogyan k�zbes�tsen levelet egy meghat�rozott helyre, nem pedig egy�nnek, mint ahogy F�lig Fejn�lk�li Nick aj�nlotta nekik.

A lelki nyugalma kitartott azon a r�vid �ton is, am�g felpakoltak mindent a vonatra reggel az �llom�son, amikor is mindenki �sszevissza rohang�lt �s �lelgetett mindenkit, �s meg�g�rt�k egym�snak, hogy mindenk�ppen tartani fogj�k a kapcsolatot. Addig b�rta ki, am�g a vonat el nem indult, gomolyg� feh�r g�zt eregetve maga ut�n, majdnem olyan sz�n�t, mint a l�ny k�s�rteties tal�rja, �s Harry �s Ron integet� karja vissza nem h�z�dott a f�lk�j�kbe. Azt�n Hermione k�nnyei utat tal�ltak, �s bemenek�lt a s�t�t �rny�kba a harmadik emeleti folyos�n, oda, ahol h�rmuk kalandjai elkezd�dtek, �s ahol most v�g�l kizokogta mag�t.