Miut�n egy teljes napot �s �jszak�t t�lt�tt a harmadik emeleti folyos�n b�slakodva, Hermione v�g�l er�t vett mag�n, felegyenesedett, �s l�that�v� v�lt. Kihaszn�lta a pillanatnyi elsz�nts�g�t, hogy megigaz�tsa a ruh�it, felh�zza a rakonc�tlankod� zoknij�t, �s hogy felitassa az utols� k�nnycseppeket egy zsebkend�vel, amit azt�n visszadugott ugyanabba a zsebbe, ahol tal�lta. Kicsit jobban �rezte mag�t – ha m�g nem is teljesen harcra k�szen –, �gy �ts�t�lt a faajt�n, hogy v�laszt keressen a k�rd�seire. El�g id�t t�lt�tt m�r Hisztis Myrtle-t j�tszva. Meg kell oldania egy probl�m�t.

�rdekes m�don alig hogy elhagyta a harmadik emeleti folyos�t, �s elindult a kast�ly n�pesebb r�sz�be, m�ris egy lehets�ges megold�s h�vta fel mag�ra a figyelm�t. A t�voli sikolyokat �s a teli tork� �v�lt�z�ssel k�s�rt k�romkod�sokat k�vetve Hermione elhagyta a f�l�pcs�t, �s r�t�rt egy kisebb l�pcs�sorra.

H�borc, a sziv�rv�nysz�n� kopog�szellem, �s vitathatatlanul a Roxfort legh�rhedtebb hazaj�r� lelke dalolt ott hangosan, mik�zben a falon l�v� portr�kat k�nozta. A legt�bb �ldozatnak ugyan siker�lt eliszkolnia egy m�sik keretbe, de n�h�nyuk nem volt el�g gyors, �s foglyul estek, mikor H�borc let�pte a k�p�ket a falr�l, �s elkezdte k�rbe-k�rbe l�b�lni, m�g csak a lak� kegyelem�rt nem k�ny�rg�tt. Ezeknek a k�ny�rg�seknek azonban csak annyi hat�sa volt, hogy a bossz��ll� kis szellem hangos kuncog�sba kezdett, �s ir�nyt v�ltoztatott.

A portr�k szerencs�j�re H�borc el�g alacsony unalomk�sz�bbel rendelkezett. Ha az �ppen aktu�lis �ldozat�nak reakci�ja nem volt kiel�g�t�en k�ts�gbeesett, hamar b�k�n hagyta, �s tov�bb�llt. N�h�ny keret biztosabban oda volt r�gz�tve a falhoz. Amikor szitkoz�d�ssal �s k�romkod�ssal nem �rt c�lt, H�borc be�rte azzal, hogy egyik oldalukr�l a m�sikra d�nt�tte a k�peket, n�ha pedig fejjel lefel� ford�totta �ket. Vihogva hagyta ott a festett alakokat, akik igyekeztek elmenek�lni a lezuhan� b�torok el�l, �s pr�b�lt�k elkapni a kalapjukat, mik�zben a lehet� legm�ltatlanabb m�don, fejjel lefel� l�gtak.

A szellem puszt�t� bossz�j�t figyelve Hermione hangosan megk�rdezte:

- Hogyan csin�lod?

- Mit hogy csin�lok? – k�rdezett vissza gyanakodva H�borc. �ppen akkor t�pte el egy kisebb t�jk�p tart�zsineg�t, �s most ide-oda forgatta a p�sztorl�nyk�t �br�zol� k�pet, tudom�st sem v�ve a l�ny sikolyair�l �s a birk�k zavart b�get�s�r�l, akiket a p�sztoruk nem akart magukra hagyni.

- Hogy mozgatod a dolgokat – magyar�zta a boszork�ny. – �n semmit sem tudok megfogni.

- Mennyit �rne ez neked? – H�borc kutat�an n�zett a l�nyra, mik�zben elgondolkozva vakargatta az �ll�t.

Hermione gyorsan kapcsolt.

- T�rt�netesen j� bar�ts�gban vagyok Fred �s George Weasleyvel. Megk�rhetem �ket, hogy k�ldjenek neked egy dobozzal a Var�zsvicc V�llalt term�keib�l.

A kopog�szellem el�gedetten vih�ncolva d�rzs�lgette a tenyer�t, ledobva a szerencs�tlen p�sztorl�nyt a padl�ra, a t�bbi portr� mell�. Nagy tisztelettel gondolt a k�t Weasley fi�ra a k�t �vvel azel�tti dr�mai t�voz�suk �ta, f�k�nt, mert �k voltak az egyetlen emberi l�nyek, akiknek valaha is siker�lt akkora felfordul�st okozniuk, mint neki. Eszel�s mosolyra h�z�dott a sz�ja, megmutatva �gy a fogait, amik legink�bb egy hi�nyos l�cker�t�sre hasonl�tottak.

- Mind�ssze annyit akarsz tudni, hogyan mozgatom a dolgokat?

- Pontosan. Tan�tsd meg nekem, �s akkor m�g az is lehet, hogy megk�rem �ket, k�ldjenek neked a k�s�rleti term�keikb�l is… olyan dolgokat, amiket m�g nem hoztak forgalomba. Te lehetn�l az els�, aki haszn�lja �ket.

H�borc l�bai rusny�n, vadul t�ncolni kezdtek a leveg�ben, elragadtatva a gondolatt�l, hogy mekkora felfordul�st tudna okozni.

- Fricsike kicsike szemei ki fognak ugrani a fej�b�l, ������ IGEN – skand�lta.

- El�bb tan�tanod kell engem – figyelmeztette Hermione, mik�zben egyre rosszabb el��rzete volt az alkuval kapcsolatban. Az sem nyugtatta meg, mikor H�borc hirtelen abbahagyta a polk�t, �s ism�t m�regetve n�zett r�.

- Tudni akarod, hogyan? T�NYLEG tudni akarod, hogyan?

- Nem k�rdeztem volna meg, ha nem akarn�m tudni – mondta Hermione.

- Mert k�pes vagyok r� – kacagta t�bolyultan, majd megragadta nevets�gesen hossz�ra ny�lt l�bait, �s leg�rd�lt a l�pcs�n. Hermione t�gra meredt szemmel n�zte, ahogy a sz�nes kopog�szellem lefel� pattog a l�pcs�fokokon, majd hogy a padl�nak �tk�z�s �j p�ly�ra �ll�tja.

- Ez egy felfoghatatlan, mocskos pszichopata – mormogta mag�ban egy s�haj k�s�ret�ben. A padl�n egy birka panaszosan b�getett egyet�rt�se jel��l.

Hermione meg�llap�totta, hogy t�l sz�p lett volna, ha ilyen egyszer�en megy a dolog, majd azt latolgatta, kit k�rdezzen meg k�vetkez�nek a „szellemek, �s a t�rgyak mozgat�sa” t�mak�rben. Az �l�l�nyek �rint�se term�szetesen k�v�l esett a k�rd�sk�r�n, mivel t�l kellemetlen volt meg�rinteni �ket. A V�res B�r� azt mondta, az�rt, mert a szellemek �s az �l�k energi�ja inkompatibilis. Hermione felt�telezte, hogy ez a pozit�v-negat�v p�lusokhoz lehet hasonl�, de k�s�bbre halasztotta az elm�let�vel val� foglalkoz�st. Ma a t�rgyak mozgat�s�val kellett foglalkoznia, �s min�l t�bbet gondolkozott rajta, ann�l ink�bb �gy gondolta, hogy Hisztis Myrtle megfelel� inform�ci�kkal szolg�lhat sz�m�ra.

Sajnos, Hisztis Myrtle sem bizonyult hasznosabbnak, mint H�borc. Amikor Hermione megk�rdezte t�le, hogyan �rasztja el a l�nyv�c�t, Myrtle-nek csak annyi volt a v�lasza, hogy �gy l�tszik, a v�c�k magukt�l �radnak ki, mikor � zaklatott lesz. Besz�d k�zben Myrtle k�zel �l� szemei megteltek k�nnyel, �s a szellem fejest ugrott a v�c�j�be, Hermione pedig egyed�l n�zhette v�gig, ahogy a gejz�rk�nt kit�r� v�z el�ztatja a falakat, �s v�gig�rv�nylik a padl�n, Myrtle jajgat�s�nak a cs�vekb�l hallatsz� visszhangja k�s�ret�ben.

Miut�n a lehet�s�geket, hogy vagy Binns professzort kell megk�rdeznie, vagy mag�nak kell kital�lnia a v�laszt, Hermione �gy d�nt�tt, visszavonul hal�l�nak hely�re, �s komolyan elgondolkozik a k�rd�sen. A v�lasz csak karny�jt�snyira volt, ezt biztosra vette.
Ha siker�lne �sszeillesztenie a m�r birtok�ban l�v� darabk�kat a megfelel� m�don, a v�lsz brili�ns k�vetkeztet�sk�nt fedn� fel mag�t.

Egy ideig a primit�v var�zsl�sra gondolt, amit a gyerekek �ntudatlanul csin�lnak, de hamar let�rt err�l a gondolatmenetr�l. A primit�v var�zsl�s �l� var�zsl�nyeket �rintett, akik tudattalanul haszn�lj�k a m�gi�t. � pedig egy nem �l� var�zsl�ny volt, aki m�giahaszn�lat n�lk�l akart megfogni valamit.

A gondolataiban elm�lyedve nem sok figyelmet szentelt a pincehelyis�gbe l�p� Perselus Pitonnak. A f�rfi mindenesetre �szrevette �t, �s keskeny sz�j�t m�g jobban �sszepr�selte, ahogy n�zte a l�nyt c�ltalanul lebegni a gerend�k k�zt.

- Miss. Granger, �rt�keln�m, ha nem az �n plafonomon l�batlankodna. – A hangja k�ts�get sem hagyott afel�l, hogy ez nem egy k�r�s volt.

- Gondolkozom – mormogta a l�ny, tudom�st sem v�ve Pitonr�l.

- Csin�lja m�shol.

- Itt szeretem – felelte idegesen. �gy is volt, egyr�szt, mert ez volt a hal�l�nak helysz�ne, m�sr�szt, mert iskolai �vei alatt is ez a terem tartogatta a legnagyobb kih�v�sokat sz�m�ra.

- Sajnos eml�keztetnem kell r�, Miss. Granger, hogy ez az �N termem – kezdett bele a f�rfi, mik�zben az �r�asztalon l�v� pap�rok k�zt kotor�szott.

- Csup�n a tan�ri p�lyafut�s�nak id�tartam�ra, uram – sz�lt k�zbe a l�ny. – Az �n itt tart�zkod�som, �gy t�nik, egy kicsit hosszabb lesz. Mikor maga meghal, �s elt�nik, �n m�g mindig itt leszek.

Piton savany�an n�zett r�, majd sz�m�t�an felcsillantak a szemei.

- Esz�be jutott m�r, hogy l�tom a bugyij�t? – k�rdezte l�gyan.

Hermione gondolkod�s n�lk�l ler�ppent a f�ldre, �s a combjaira szor�totta a kez�t, hogy meggy�z�dj�n, vajon a s�lytalan fekete ruh�i nem cs�sztak-e fel t�lzottan.

- V�rjunk egy kicsit – sz�lalt meg. – Maga nem l�thatott semmit. M�g abban sem vagyok biztos, hogy egy�ltal�n viselek-e bugyit.

- Tal�n nem – v�laszolta a f�rfi –, mindenesetre ez lehozta a plafonomr�l.

Perselus megengedett mag�nak egy �nel�g�lt vigyort, l�tv�n, hogy Hermione nem v�laszol. Mikor megtal�lta a k�nyvet, amit keresett, k�r�ln�zett, vajon a l�ny elhagyta-e m�r a szob�t. Csal�dottan �llap�totta meg, hogy Hermione csup�n csak �lldog�lt, gy�r�tt zsebkend�j�t szorongatva. Ami azonban felkeltette a f�rfi figyelm�t, az a l�ny villog� szeme volt, ami egy szellem eset�ben el�g ijeszt�en festett. Azut�n Piton legnagyobb megd�bben�s�re a l�ny elkezdett levetk�zni. Hamar leker�lt a hossz� fekete tal�r, felfedve Hermione feh�r bl�z�t. A sz�rke iskolai pul�ver a derek�n volt megk�tve. Ezt is ledobta mag�r�l.

- MISS. GRANGER! Megk�rhetn�m, hogy ne sztript�zeljen a tantermemben?

- Micsoda? Oh, nem sztript�zelek, ahogyan �n volt sz�ves fogalmazni, Professzor. Csak tudni akartam, mi t�rt�nt a ruh�immal. – A szellem-ruhadarabok form�lta gy�r�tt, �tl�tsz� kupacra b�mult, ami a k�zeli sz�ken tornyosult. – Furcsa.

Piton lemond�an s�hajtott.

- Ha szabad megk�rdeznem, mi az, ami furcsa, Miss. Granger?

- Nos, tudom, hogy t�bb kast�lybeli szellem ki�lt�zik a kar�csonyi �nekl�shez, �s Sir Nicholasnak eg�sz kollekci�ja van gall�rokb�l, amiket az id�j�r�st�l f�gg�en cser�lget. Honnan j�nnek ezek a ruhadarabok?

Hermione felemelte az iskolai ruh�kat, �s bor�s tekintettel n�zett r�juk. A f�rfit akaratlanul is �rdekl�d�ssel t�lt�tte el a m�ly gondolkod�st t�kr�z� bor�s arckifejez�s, ez�rt cs�ndben maradt. Min�l el�bb megoldja a l�ny a probl�m�t, ann�l el�bb megszabadul t�le.

Pillanatokon bel�l a Hermione kez�ben tartott fekete ruha megny�lt, sz�lei foszlani kezdtek, �s furcsa, bonyolult fodrokk� form�l�dtak. Hermione egy sz�les mozdulattal a v�llaira ter�tette az �jonnan el�var�zsolt k�peny�t, melynek libeg� fodrai megfelel�en dr�mai megjelen�st k�lcs�n�ztek egy k�s�rtetnek.

- HA! – ki�ltott fel. – Heur�ka! IgenigenIGENIGEN!! Ez az! Ez mindent megmagyar�z! – A fodrok vadul �rv�nylettek, ahogyan el�gedetten t�ncolt k�rbe, figyelemrem�lt� hasonl�s�got mutatva H�borc kor�bbi produkci�j�val.

- Ez egy k�peny, Miss. Granger, �s nem rendelkezik a besz�d k�pess�g�vel. Nem magyar�z meg semmit.

A l�ny felkapta a k�peny egyik f�ldet sepr� sz�l�t a karj�ra, �s izz� energi�val telten magyar�zta:

- Mi�rt tudja Nick akarata szerint v�ltogatni a gall�rjait? Mert az akarat�val csin�lja. Hisztis Myrtle t�bb mint �tven �ve bujk�l a l�nymosd�ban koszfoltokat gy�jtve mag�ra, mert nem akar semmi m�st csin�lni. Hogyan tud H�borc ilyen l�tv�nyos felfordul�st csin�lni? Mert k�pes r�!!!

Piton hanyagul az �r�asztal�nak t�maszkodva �llt, �s �gy n�zett a l�nyra, mintha az elvesztette volna az esz�t. Hermione �gyet sem vetve r� �tv�gott a tantermen, �s meg�llt az �res t�bla el�tt. Egy kis darab feh�r kr�ta fek�dt el�tte a t�lc�n. Kiny�jtotta fel� az enyh�n remeg� kez�t, �s egyik ujj�val megpiszk�lta. Az ujja �thatolt a kr�t�n.

A k�vetkez� h�rom pr�b�lkoz�s is hasonl� eredm�nyt hozott, Hermione pedig bossz�san meredt a kr�t�ra.

- Nos, ez azt�n a fejl�d�s – jegyezte meg Perselus Piton, meg sem pr�b�lva elrejteni, milyen j�t sz�rakozik. Azt�n a h�na al� csapta a k�nyvet, �s lend�letes l�p�sekkel elhagyta a termet.

Ahogy az ajt� becsuk�dott az �nel�g�lt professzor m�g�tt, Hermione haragosan �sszer�ncolta a homlok�t. Egy artikul�latlan sikolyt eleresztve ny�lt a kr�t��rt. A mozdulatba beles�r�tette minden elfojtott d�h�t �s frusztr�ci�j�t, ami az�ta �rte, hogy materializ�l�dott, plusz hozz�adta m�g h�t �vnyi szenved�st a s�rv�r�ekkel szembeni el��t�letnek, �s egy szarkasztikus fr�ter B�jital Mesternek k�sz�nhet�en.

A kr�ta teljesen k�z�ny�sen fek�dt a sz�k fat�lc�n.

Hermione egy lehangolt ny�g�s k�s�ret�ben kuporodott le a padl�ra, majd keresztbe tett l�bakkal �ld�g�lt a k�kock�kon. �j ruh�ja t�csak�nt ter�lt el k�r�l�tte, �s � lassan lehunyta a szemh�j�t, ahogy ism�t gondolkozni kezdett.

„Rendben, Granger” – motyogta mag�ban. – „Az a h�lye zsepi csak az�rt l�tezik, mert �gy gondoltad, l�teznie kell. Sosem volt n�lad azel�tt, de most mindig itt van, ha sz�ks�ged van r�. Mit jelent ez?”

Felh�zta, �s �tkarolta a t�rdeit, majd pr�b�lt rendszert vinni a fej�n �tfut� k�d�s gondolatokba. Hossz� percekig t�n�d�tt Hisztis Myrtle-en, H�borcon �s a koboldh�bor�kr�l sz�l� v�gtelen dolgozatainak sz�l�n l�v� jegyzeteken, amiket egy k�s�rtet �rt, aki majd’ egy �vsz�zada untatja m�r a Roxfort tanul�it.

Majdnem egy teljes �ra r�p�lt el �szrev�tlen�l, m�g v�g�l Hermione felkelt, �s m�g egyszer szemben�zett a probl�m�val. Ez�ttal szinte rezzen�stelen arccal. Egyed�l a szemei – amikkel m�r nem kellett volna pislognia, megszok�sb�l m�gis tette – meredtek kitart�an az �rtalmatlan kr�tadarabra. M�g a keze sem remegett, mikor kiny�jtotta, �s megfogta a r�vid feh�r rudacsk�t. Az egy halk, cseng� hangot adott, ahogy felemelkedett, �s egy hangosabb csattan�st, mikor Hermione meglepetten visszadobta hely�re.

B�rki, aki a folyos�n �llt volna, egy kit�r�, megk�nnyebb�lt kacag�st hallhatott volna a teremb�l, ami ink�bb a lehangol� hat�s�r�l volt ismert. Ha m�g egy kicsit tov�bb hallgat�zott volna, hamarosan egy kr�ta bizonytalan hangj�t hallhatta volna amint a t�bl�hoz �r, egy hangot, ami egyre b�trabb �s magabiztosabb lett, ahogy teltek az �r�k.

&&&&

A k�vetkez� nap nem sokkal reggeli ut�n Perselus Piton visszament a tanterm�be, hogy a saj�t kutat�sain �s a j�v� �vi tanterven dolgozzon, de az ajt�ban f�ldbegy�kerezett a l�ba. A szemk�zti faln�l �llt a kedvenc t�bl�ja, aminek l�tv�nya m�r sok di�kot fakasztott k�nnyekre, mikor elolvast�k a rajta szerepl� k�rd�seket. Ma reggel azonban k�l�nf�le jelekkel �s irka-firk�kkal volt bor�tva, nem is eml�tve n�h�ny am�ba-j�t�kot, �s – a szer�ny eszk�z�kh�z k�pest – Dumbledore professzornak egy meglehet�sen �leth� portr�j�t. A mondat, hogy „A nevem Hermione Granger” t�bbsz�r is szerepelt, egyre kifinomultabb st�lusban, �s mindezek alatt a nagybet�s felirat volt olvashat�: „Mert k�pes vagyok r�!”

- Csod�latos – d�rm�gte Piton az �res teremben az �t�tt-kopott szivacs�rt ny�lva. Nem vette �szre, hogy a d�h�s mozdulatai �ltal felkavart finom feh�r por r��lepszik a fekete ruh�j�ra. – Tal�n legk�zelebb lesz olyan figyelmes, �s nem hagyja ezeket a zagyvas�gokat a t�bl�mon!

- Sajn�lom, Professzor – v�laszolta Hermione.

A f�rfi nem sz�m�tott v�laszra, �gy felpillantott, �s k�r�ln�zett a hang forr�s�t kutatva. A mennyezett�l nem messze Hermione hirtelen l�that�v� v�lt.

- Legk�zelebb eltakar�tom – �g�rte, majd udvariasan �s�tott egyet a tenyere rejtek�ben, �s ism�t elt�nt.

Miut�n egyed�l maradt a teremben, Piton fontolgatni kezdte, hogy eldugja az �sszes kr�t�t, de hamar elvetette a rem�nytelen tervet, �s visszafordult a teend�ihez. A l�ny szav�hoz h�en minden reggel tiszta t�bla fogadta, b�r k�rnie kellett egy �j doboz kr�t�t a h�rhedten sz�kmark� Fricst�l.

Egy h�tig figyelte, hogyan fogy meg�ll�s n�lk�l a kr�tak�szlete, m�gnem egyszer a pincehelyis�gbe l�pve ott nem tal�lta Hermione Grangert, amint �pp az � �r�asztal�n�l �lt. A saj�t penn�ja pedig egy darab, az asztalon hagyott pergamenen siklott, Hermione feh�r, �ttetsz� ujjai �ltal vezetve.

- �rezze mag�t otthon, Miss. Granger – mondta neki, mik�zben nyomat�kosan becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

- K�sz�n�m, uram – felelt k�z�mb�sen a l�ny, �szre sem v�ve a szarkazmust. – Egy pillanat, �s v�gzek.

Piton figyelte, hogyan form�l�dik ki a tint�b�l egy kicsit foltosan ugyan, de f�lreismerhetetlen�l Hermione k�z�r�sa.

- Rem�lem, ezt Minerva McGalagonynak c�mezte, �s nem nekem.

- Igen, neki c�meztem – v�laszolt Hermione –, b�r szeretn�m bele�rni, hogy �n m�r belegyezett, hogy letegyem a RAVASZ-t b�jitaltanb�l.

A f�rfi elgondolkodott, de Hermione k�ts�gk�v�l m�r teljes�tette a felt�telt, amit szabott neki.

- Bele�rhatja – adta meg v�g�l az enged�lyt.

A l�ny haja el�reomlott, ahogyan ism�t a lev�l f�l� hajolt, azonban �gy is csak alig rejtette el az arc�n l�v� mosolyt, mikor le�rt m�g egy sort.


Viszont Minerva McGalagony nem volt �ppen mosolyg�s kedv�ben, amikor n�h�ny �r�val k�s�bb ugyanazt a pergament lobogtatva k�rd�re vonta Pitont a pinc�ben.

- Perselus Piton! Mit akar ez lenni?

A f�rfi feln�zett, majd ism�t az �ppen olvasott b�jital �js�gnak szentelte a figyelm�t.

- Egy darab pergamennek t�nik, McGalagony professzor. Szolg�lhatok m�g �nnek egy�b felfedez�ssel is?

- Ne pr�b�lkozz velem, Perselus. T�l �reg vagy m�r ahhoz, hogy a humor�rz�kedet kezdd kibontakoztatni.

- Minerva, meg�rtem, hogy nem �rt�keled a humorom. �zig-v�rig griffend�les vagy.

Feladta az olvas�ssal val� pr�b�lkoz�st, �s h�trad�lt a sz�k�n, �gyet sem vetve az id�s boszork�ny r�szegezett tekintet�re. N�ha sokkal sz�rakoztat�bb volt Minerv�t bosszantani, mint egy macska fark�t h�zogatni.

A boszorka rosszall�an �sszepr�selte ajkait.

- Mit jelent ez a lev�l? Mondhatom, Professzor, nagyon �zetlen tr�f�nak tartom.

Ezzel a f�rfi orra al� dugta a pergamendarabot, Piton pedig v�laszthatott, hogy elveszi t�le, vagy megk�stolja, milyen �zetlen is val�j�ban. Miut�n sz�thajtotta, ugyanazt l�tta, amit a lev�l meg�r�sakor, kieg�sz�tve Hermione takaros al��r�s�val a v�g�n.

- �gy l�tszik, egy jelentkez�s a RAVASZ-ra. Ez, gondolom, a te hat�sk�r�dbe tartozik, mivel a Roxfort igazgat�helyettese vagy.

- Ez nem tr�fa t�rgya, Perselus.

Piton a megfogalmaz�st hallva megemelte az egyik szem�ld�k�t.

- Nem, nem az. T�rt�netesen tudom, mennyire �szinte ez a k�r�s, de ha nekem nem hiszel, k�rdezd a szerz�t.

A f�rfi felemelkedett a sz�k�r�l, �s a pince hom�lyba burkol�z� mennyezete fel� b�mult.

- Miss. Granger – sz�lt �lesen. – K�rem, mutassa meg mag�t.

N�h�ny hossz� perc telt el, k�zben a Griffend�l h�z feje f�st�lg�tt, mardek�ros kolleg�ja pedig nem vett tudom�st a viharos hangulat�r�l. A f�rfi m�g egyszer sz�lt, �s �pp mikor McGalagony professzor kelletlen�l helyet foglalt volna, Hermione belebegett a neh�z faajt�n, majd meg�llt el�tt�k.

- Eln�z�st, Professzor… Professzorok – helyesb�tett, �szrev�ve, hogy McGalagony professzor is a szob�ban tart�zkodik.

Piton eln�z�en b�lintott, �s a l�ny fel� ny�jtotta a pergament.

- Ez az �n �r�sa, Miss. Granger? K�rv�nyezte, hogy letehesse a RAVASZ vizsg�it?

- Igen, uram – v�laszolt Hermione, megpr�b�lva nem t�pl�lni hi� rem�nyeket. McGalagony arckifejez�se nem volt t�l b�tor�t�, m�g kev�sb� a szavai.

- Sz� sem lehet r�la.

- Mi�rt? – k�rdezte Hermione ugyanabban a pillanatban, mikor Piton megsz�lalt:

- Mi�rt is ne?

Minerva f�jdalmas arcot v�gott.

- Ez nonszensz, Perselus. Hermione Granger halott.

- �gy viselkedsz, mint egy els�s – v�laszolta a f�rfi. – Itt van � maga is, mi�rt nem egyenesen hozz� int�zed a szavaid?

- � egy szellem. Nem teheti le a RAVASZ –t a t�rsaival.

Piton s�t�t szemei t�gra ny�ltak d�h�ben.

- A kezemben tartom az el�gs�ges bizony�t�kot arra, hogy k�pes le�rni a v�laszait. Ami pedig a t�rsait illeti, nem mondhatom, hogy nagyon let�rtem, mikor v�gre elt�ntek innen. De ak�r gy�l�ltem, ak�r szerettem �ket, mindig t�r�dtem az oktat�sukkal.

- Sz�llj le a magas l�r�l, Perselus, vagy le fogsz esni – csattant fel McGalagony. – Hermione Granger szelleme t�bb okb�l sem teheti le a RAVASZ-t, p�ld�ul, mert nem tudja teljes�teni a gyakorlati k�vetelm�nyeket, hogy csak a legfontosabbat eml�tsem – vetett egy savany� pillant�st Hermione halv�ny alakj�ra. – Nincs p�lc�ja, �s k�ptelen var�zsolni, m�g ha valaha tudott is. Sz� sem lehet r�la.

Megel�gedve mag�val, hogy milyen j�l hely�re tette az �gyet, McGalagony egy r�nt�ssal �sszeh�zta a tal�rj�nak sz�leit.

- Most, hogy befejezt�k ezt az �rtelmetlen vit�t, visszamegyek az irod�mba, �s az int�zm�ny val�di probl�m�ira ford�tom a figyelmem.

A s�lyos ajt� p�ntjai megnyikordultak, mikor egy hat�rozott mozdulattal bev�gta maga m�g�tt a t�voz� boszork�ny, majd d�bbent csend ereszkedett a szob�ra.

Perselus visszafordult a sz�k�hez �s az �js�gj�hoz, k�zben pr�b�lta megfejteni a koll�g�ja reakci�j�t, amit egy egyszer�, jogos k�r�s v�ltott ki. Mozdulatainak halk nesze mag�hoz t�r�tette Hermion�t is. A f�rfi fel� ford�totta a fej�t, �s h�l�san r�mosolygott a v�lla felett.

- K�sz�n�m a f�radoz�s�t, uram. Igaz�n nagyon sokat jelent nekem.

Azut�n hirtelen elt�nt, de a f�rfi el�tte m�g l�tta, ahogyan a sz�j�ra szor�tja a kez�t, mintha egy zokog�st akarna visszafojtani. Mind�ssze egy halk suhan�st hallott a s�lyos pinceajt� fel�l egy hang k�s�ret�ben, ami lehetett elfojtott zokog�s, de ak�r valami kintr�l j�v� l�rma is.

Kicsit neh�z sz�vvel gy�rte �ssze a kez�ben tartott �r�st, �s dobta be az �res kandall�ba, majd visszat�rt az olvasm�ny�hoz.

&&&&

Perselus Piton �pp az �j tan�v els� h�zi feladatait oszt�lyozta, mikor arra lett figyelmes, hogy egy �ttetsz� alak �szik be lassan a l�t�mezej�be. Megjegyz�s n�lk�l folytatta a munk�j�t, �s pr�b�lt r�la tudom�st sem venni, b�rki is volt az. N�h�ny szellem egyszer�en csak szerette figyelni az „�l�ket”, �s b�rmilyen nekik sz�l� megjegyz�s csak ostoba fecseg�seket eredm�nyezett az �let legtrivi�lisabb dolgair�l. Piton v�lem�nye szerint Binns professzor ebb�l a szempontb�l a legrosszabbak k�z� tartozott. K�pes volt �r�kig olyan idi�ta dolgokr�l sz�nokolni, mint p�ld�ul a tea �ze, m�g v�g�l a besz�lget�partnerben er�s v�gy nem �bredt arra, hogy gyilkoss�g, vagy ak�r �ngyilkoss�g elk�vet�s�vel is, de kimenek�lj�n a helyzetb�l.

- Perselus, v�lthatn�k veled n�h�ny sz�t? – sz�lalt meg v�gre egy m�ly bariton.

Piton csak a mutat�ujja feltart�s�val v�laszolt: pont egy k�l�n�sen olvashatatlan �s rosszul megfogalmazott sz�veget pr�b�lt kibet�zni, ami el�g nehezen ment an�lk�l is, hogy besz�lgetne k�zben. Egy�bk�nt meg a k�s�rtetek t�relmes l�nyek voltak, bele�rtve a Mardek�r h�ziszellem�t is.

Mikor befejezte az olvas�st, odakanyar�tott egy r�vid megjegyz�st a fel�letes gondolatmenetr�l a pergamen sz�l�re, �s – v�lem�nye szerint legal�bbis – nagylelk�en �tvennyolc pontra �rt�kelte a dolgozatot.

- Term�szetesen, �m�lt�s�ga, rendelkez�s�re �llok.

A V�res B�r� k�zelebb libbent az asztalhoz, ez�stfoltos ruh�i pedig meg-megcsillantak a Piton �r�asztal�n �ll� gyertya f�ny�ben.

- Meg kell besz�lnem veled valamit – kezdett bele a B�r�, viselked�se azonban k�zel sem volt olyan fenyeget�, mint �ltal�ban. Piton maga is nem egy f�lelemkelt� gesztus�t a Mardek�r h�z k�s�rtet�t�l leste el. – Egy kicsit k�nyes term�szet� az �gy.

- K�nyes? – k�rdezett vissza Perselus.

- Az �j j�vev�ny�nkkel kapcsolatban – tette hozz� a B�r�.

- Ne. NE! – szak�totta f�lbe Piton hat�rozottan a kez�t is kitartva maga el�, hogy elej�t vegye a tov�bbi vit�nak. – Nem akarok hallani err�l.

- Miss. Granger �lland�an k�rdez�sk�dik – v�ltott s�rtett hangra a B�r�. – Minden egyes nap k�rdez�sk�dik! �s minden megv�laszolt k�rd�s ut�n k�t m�sikat tesz fel! �lland�an azt akarja tudni, mi�rt, mi�rt nem, �s mi lenne ha!

- Isten hozta a pokolban, B�r� – mondta neki Piton szimp�tia n�lk�l. – �vekig tan�tottam �t. Most m�r a maga probl�m�ja, sok szerencs�t hozz�.

- Biztosan tudsz nekem adni n�h�ny tan�csot – er�sk�d�tt k�ts�gbeesetten a B�r�. – Ez a l�ny majdnem olyan probl�m�s, mint H�borc, m�g ha teljesen m�s �rtelemben is. Azt mondta, m�r arra is gondolt, hogy �r egy k�nyvet a hal�l�r�l, �s hogy mit jelent szellemnek lenni! Ha megteszi, mindannyian nevets�g t�rgy�v� v�lunk eg�sz h�tralev� neml�t�nkben!

- Az egyetlen javaslatom, hogy foglalj�k le valamivel – v�laszolta Piton. – Griffend�les, �s mint ilyen, nagy benne a k�teless�gtudat. B�zz�k r� H�borcot, az t�vol fogja �t tartani, �s t�lzottan lek�ti majd ahhoz, hogy zavarja magukat.

- M�g nem el�g tapasztalt, hogy b�nni tudjon azzal a kis sz�rnyeteggel – jelentette ki a B�r�. – �l�k�nt is ilyen bosszant� volt a l�ny?

Piton a penn�j�nak sz�r�n dobolt az ujjaival, nem t�r�dve a kis tintapac�kkal, amit a pap�rjaira fr�csk�lt.

- A v�gs�kig elsz�nt volt mind a szem�lyes kutat�saiban, mind a tanulm�nyaiban – mondta egy pillanattal k�s�bb. – A tud�sv�gya kiel�g�thetetlen volt. �gy l�tszik, m�g mindig az. �rdekes.

- Mi az �rdekes?

A f�rfi nemt�r�d�m m�don v�llat vont.

- Az, hogy m�g mindig szomjazik a tud�sra, pedig m�r t�l k�ne, hogy legyen ezeken a dolgokon. – Perselus r�gt�n tudta, hogy valami rosszat mondott: a szoba h�m�rs�klete hirtelen dr�maian lecs�kkent, �s egy term�szetellenes fuvallat remegtette meg fenyeget�en a gyerty�k l�ngj�t.

- Mi szellemek m�g semmin sem vagyunk t�l, uram – mondta �lesen a B�r�, hidegebb hangon, mint a szoba. – Csak mert t�bb� m�r nem esz�nk, nem jelenti azt, hogy �hesek sem vagyunk. B�rmit megadn�k, hogy m�g egyszer megk�stolhassak egy �telt, vagy hogy meg�rinthessek egy �l�t. Ha a k�ly�k tanulni akar, nem fogok az �tj�ba �llni. Egyszer�en csak a tan�csod k�rtem. Persze tudnom kellett volna, hogy holtan sem tudod �t jobban kezelni, mint mikor m�g �lt.

A B�r� egy hideg fuvallat k�s�ret�ben �tviharzott Piton �r�asztal�n �s a m�g�tte l�v� falon, pap�r�rv�nyt �s meglehet�sen hideg hangulatot hagyva maga ut�n. Perselus f�l szem�ld�k�t felh�zva figyelte a B�r� okozta rendetlens�get, �s az utols� pergamendarabok f�ldet �r�s�t. �szre sem vette, hogy ujjai megint dobolni kezdtek a penn�j�n, m�g t�bb tintapac�t ejtve a pap�rjain, mik�zben gondolkozott.

&&&&

- Azonnal �llj meg! – vis�totta Frics, mik�zben �getni kezdett Hermione nyom�ban, aki lefel� tartott a csarnokba. – Madame Cvikker azt mondta, nem viheted el azokat a k�nyveket!

Hermione azonban rezzen�stelen�l folytatta �tj�t a l�pcs� fel�, zs�km�ny�t el�g magasra tartva ahhoz, hogy Frics ne �rhesse el, �s �gyet sem vetett a takarod� miatt a k�nyvt�rb�l kisz�lling�z� di�kokra, vagy a mag�ra gondnokra. Mind�ssze az ajt�keret jelentett n�mi neh�zs�get neki, mert kell�en alacsonyra kellett eresztenie a szil�rd k�nyveket, hogy �tlibbenjenek a szem�ld�kfa alatt az ajt�ny�l�son. M�r biztosan felfedezte volna, ha lett volna valami m�dja annak, hogy a kez�ben tartott szil�rd t�rgyakat is anyagtalann� v�ltoztassa.

Nehezen viselte a Minerva McGalagonnyal folytatott szerencs�tlen besz�lget�se ut�ni h�napokat. M�r az is bosszant� volt, hogy a z�r�vizsg�i el�tt halt meg, de m�g f�jdalmasabb� �s b�nt�bb� tette a dolgot, hogy a m�r szinte – sz� szerint – kezeiben l�v� lehet�s�get ism�t elvett�k t�le. Hogy megpr�b�lja lefoglalni mag�t, kutatni kezdte, pontosan mit is jelent szellemnek lenni a var�zst�rsadalomban. Ez sem bizonyult t�l sikeres pr�b�lkoz�snak, f�k�nt, mert a legt�bb k�s�rtet a kast�lyban vagy Roxmortsban megd�bbent, mikor szem�lyes k�rd�seket tett fel neki, az �ltal�nosabb k�rd�sek pedig ideges�tett�k �ket.

- Majd r�j�ssz. – Ez volt az egyetlen v�lasz, amit a Sz�rke H�lgyt�l kapott, b�r legal�bb udvariasabb volt, mint sok m�sik reakci�. Sir Nicholas csup�n zavartnak l�tszott a tudakol�z�s�t�l, �s gyorsan �tsiklott felette, megk�rdezv�n Hermion�t n�h�ny dologr�l, ide �rtve, hogy mit tervez a l�ny a k�vetkez� n�h�ny est�re, �s hogy nincs-e kedve �t elk�s�rni a k�vetkez� Fejn�lk�li P�l� meccsre.

Hermione ilyenkor a j�l bev�lt kifog�ssal t�rt ki a v�laszad�s el�l, mondv�n, hogy a k�nyvt�rba kell mennie – ami t�k�letesen �rthet� volt egy tanul� eset�ben, de egy szellemn�l m�r kev�sb�. V�g�l Ron Weasley j�slata beteljesedett: a k�nyvt�r tele volt elolvas�sra v�r� k�nyvekkel, �s most nem kellett a takarod�val vagy a szobat�rsai panaszkod�s�val t�r�dnie a sok�ig �gve hagyott gyertya miatt, s�t, m�g tan�ri enged�lyre sem volt sz�ks�ge a Tiltott R�szleg k�nyveihez.

Madame Cvikkerben bennragadt a sz�, mikor Hermione el�sz�r bejelentette neki, hogy kik�lcs�n�z egy k�nyvet: a k�nyvt�rosn� sz�jt�tva figyelte, amint Hermione feljegyezte a nev�t az asztal�n l�v� nyilv�ntart�-k�nyvbe. A boszork�nynak siker�lt el�gg� mag�hoz t�rnie a sokkb�l, hogy f�lhasogat� vis�t�sokkal k�s�rt heves tiltakoz�sban t�rhessen ki Hermione minden tov�bbi k�lcs�nz�s�n�l. Hogy elt�ntor�tsa a l�nyt a k�nyvt�r haszn�lat�t�l, Madame Cvikker m�g a V�res B�r� �s az igazgat� haragj�val is megfenyegette Hermion�t. Azonban ezek a fenyeget�sek csak meger�s�tett�k Hermione elsz�nts�g�t, �s az egyetlen ember, akit a k�nyvt�rosn�nek siker�lt megnyernie az �gynek, Argus Frics volt.

Hermione otthagyta a l�pcs� alj�n a hat�stalan sz��radatot z�d�t� Fricset, �s a l�pcs�h�z hom�lyba burkol�z� szakasz�ba rep�lt. A fenti ablakok nyitva voltak, beeresztve a k�s� �szi leveg�t, szabad kil�t�st ny�jtva a csillagokra �s az el�bukkan� Holdra. A magasban l�v� l�pcs�pihen� alig volt akkora, hogy elf�rjen rajta egy kis pad, �s az oda vezet� l�pcs�k is csak ritk�n m�lt�ztattak megfelel� poz�ci�ba ker�lni ahhoz, hogy el lehessen �rni a helyet. Hermione sem vette �szre soha �let�ben, nagy b�nat�ra, mivel ez jelentette a t�k�letes helyet valaki sz�m�ra, aki egyed�l akar olvasgatni. Most legal�bbis erre haszn�lta, �s b�r semmi sz�ks�ge nem volt az egyszer� kov�csoltvas tart�r�l lel�g� kis l�mp�sra, Hermione m�gis szerette annak meghitt, bar�ts�gos ragyog�s�t olvas�s k�zben.

Csod�latos hely volt, hisz az �szaki hegyek felett felkel� Napot is nagyszer�en lehetett l�tni innen. �lete sor�n Hermione mindig szerette a napnyugt�kat. Most, hogy egy teljesen ellent�tes dimenzi�ban l�tezett, nappal aludva, �jjel pedig �bren, a napfelkelte az �brenl�t v�g�t jelentette sz�m�ra. Sokszor eln�zte a Napot felkelni, �s megvigasztal�dott ett�l a v�gtelen ism�tl�d�st�l.

Azonban ezen az est�n Hermion�nak nehez�re esett a koncentr�l�s. B�r m�g csak kicsivel takarod� ut�n j�rt az id�, m�gis volt egy olyan furcsa �rz�se, hogy valahol m�shol kellene lennie. El�sz�r akkor tapasztalta ezt az �rz�st, mikor Harry �s Ron a szellem� v�l�sa ut�n akartak besz�lni vele, most pedig l�tsz�lag minden ok n�lk�l ism�t r�t�rt. V�ll r�nd�tva letette a k�nyv�t a k�padra, �s elindult megkeresni, ki akar vele besz�lni.

Nem sokkal az el�tt jelent meg Piton irod�j�ban, hogy a f�rfi felcsattant:

- K�sett. J�jj�n ide, �s tegye hasznoss� mag�t.

A f�rfi �r�asztal�n hozz�val�k �s �st�k sorakoztak, n�melyik�kben m�r rotyogott is valami.

- Hogyan lehetn�k hasznos? – k�rdezte, de az�rt a jelzett helyre lebegett. – Semmit sem tudok tenni.

- Olvasni tud, nem? Olvassa fel ezt nekem… sz�ks�gem van mindk�t kezemre.

Piton nyitva letett a neh�z, faragott tart�ra egy r�gi k�nyvet, �s valami s�rg�t kezdett m�g az addigiakn�l is kisebb darabokra apr�tani. A szaga alapj�n gy�mb�rt, �s m�g valami m�st.
Hermione r�csod�lkozott a saj�t szagl�k�pess�g�re, mik�zben az el�tte fekv� latin sz�vegre koncentr�lt, �s elkezdte olvasni az elk�sz�t�si �tmutat�t ahhoz a valamihez, amin Piton dolgozott.

Perselus Piton kezei szorgosan apr�tott�k a hozz�val�kat, elm�j�t pedig gondosan t�vol tartotta att�l, hogy belegondoljon, mit csin�l �ppen – m�g ha hallotta is a l�ny magabiztos hangj�t, amint Dioscoridus r�gi f�vesk�nyv�b�l olvas. A De Materia Medica a legt�bb heted�ves sz�m�ra egy kicsit neh�z lett volna, de a f�rfi nem gondolta, hogy Hermione Granger sz�m�ra b�rmif�le probl�m�t jelenthetne. Nem is kellett csal�dnia, b�r a l�ny elt�vesztett egy-k�t igeid�t.

A felolvas�s v�gezt�vel Piton k�rd�sek sor�t int�zte a l�nyhoz az im�nt hozz�adott �sszetev�kr�l, �s hogy Hermione egyet �rt-e Discordius �ll�t�saival, vagy elutas�tja �ket. Majd a n�v�nyekr�l �tt�rt az �llatokra, olyan k�rd�sekkel bomb�zva a l�nyt, mint a k�l�nf�le t�sk�k, karmok �s tollak hat�konys�ga �s vesz�lyei, vagy hasonl� k�rd�sek mindenf�le cs�sz�-m�sz�- vagy rep�l� �llatok r�szeivel �s darabjaival kapcsolatban.

Hermione pedig v�laszt v�lsz ut�n adott, mik�zben kavart, apr�tott, reszelt, �s mik�zben f�lt tippelgetni, spekul�lni, vagy rem�lni. Az �sv�nyok t�mak�re egy kis neh�zs�get jelentett ugyan neki, de v�g�l t�bb minden esz�be jutott, mint gondolta volna. Csak akkor merevedett le, mikor Piton a kocsony�s anyagokat porr� v�ltoztat� var�zslatot k�rdezte t�le.

- Nem tudom el�id�zni a var�zslatot – vallotta be.

- Nem is k�rtem, hogy id�zze el� – eml�keztette Piton inger�lten. – Csak mondja meg a var�zsig�t.

A l�ny megmondta, majd n�mi gondolkoz�s ut�n a sz�ks�ges mozdulatot is le�rta. Piton oda sem figyelve morgott valamit, k�zben egy pergamenre �rogatott, amit p�r perccel k�s�bb �tny�jtott az asztalon, szavak n�lk�l adva ki a parancsot a l�nynak, hogy vegye el t�le.

A lap egy sor k�rd�st tartalmazott, melyek k�z�tt volt egy k�l�n�sen ravasz k�rd�s a b�jitalok k�l�nb�z� ar�nyok szerint val� feloszt�s�r�l, �s sz�mos �sszetev�-behelyettes�t�ses rejtv�ny.
Hermion�nak majdnem egy �r�j�ba telt, hogy befejezze.

�sszess�g�ben n�gy �ra telt el, mire v�g�l Hermione visszaadta a pap�rt, �s oda�llt Piton �r�asztala mell�, m�g a f�rfi �tn�zte a v�laszait. Piton cs�p�s hangon, ellentmond�st nem t�r�en utas�totta a l�nyt, hogy n�zze meg a k�sz�l� b�jitalokat. M�r t�bb f�zet is befejez�s k�zeli �llapotban volt, �gy Hermione ezt meg is tette, lez�rva alattuk a l�ngot (igaz, kicsit nehezen boldogult a g�mb�ly� foganty�kkal), m�sokhoz pedig hozz�adta az utols� �sszetev�ket.

B�r megpr�b�lt a feladat�ra koncentr�lni, m�gis azon kapta mag�t, hogy a vizsg�n gondolkozik – m�r ha ez egy�ltal�n egy vizsga volt. Nem tanult, nem k�sz�lt fel r�.
Fel�tl�tt benne, mennyire hi�baval� egy vizsga, amit semmire sem tud haszn�lni, nem seg�t neki beker�lni az egyetemre, �s meg kellett k�rd�jelezni, vajon j�l tette-e, hogy m�gis v�gig csin�lta.

- Gratul�lok, Miss. Granger – hallatszott Piton m�ly hangja, felr�zva Hermion�t a k�rbe-k�rbe forg� gondolataib�l. – Le kell vonnom n�h�ny pontot, ami�rt nem tudta kivitelezni a var�zslatot. Mindenesetre az �sszpontsz�ma m�g �gy is el�g magas, hogy �tengedjem.

A f�rfi az asztaln�l �lt, el�szedte a pap�rjait, �s folytatta a munk�j�t, mintha nem is hajnali k�t �ra lenne.

- Hogyan? – k�rdezte a l�ny. Nem akarta elhinni, amit hallott.

Piton fel�lt�tte a k�l�n�sen �rtetlen tanul�knak kij�r� t�relmes arckifejez�s�t.

- Letette a RAVASZ-t b�jitaltanb�l, Miss. Granger. Kit�n� eredm�nnyel, ahogy n�melyik idi�ta mondan�. Majd bejegyzem a bizony�tv�ny�ba is.

A f�rfi feln�zett, hogy meggy�z�dj�n r�la, vajon Hermione ez�ttal meg�rtette-e �t.

Az el� t�rul� l�tv�ny n�mik�pp zavarba ejtette: a lassan elt�n� Hermione fel� k�ld�tt b�mulatosan vid�m mosoly�t�l �nk�ntelen�l m�g a sz�j�t is elt�totta.

- K�sz�n�m, Piton professzor – hallatszott a l�ny imm�r test n�lk�li hangja.

- Nincs mit, Miss. Granger – ny�gte ki Perselus m�g mindig d�bbenten. Sosem hitte volna, hogy egy k�s�rtet – sz� szerint – ragyoghat a boldogs�gt�l.