Egy �jjel Hermione m�r �ppen gratul�lni akart mag�nak, ami�rt a harmadik emeleti folyos�r�l �szrev�tlen�l jutott le a pinc�be, mikor Sir Nicholas feje kibukkant el�tte a falb�l.

- Sz�val itt van, Miss Hermione! – zend�lt fel a k�s�rtet hangja, arra k�sztetve Hermion�t, hogy �sszez�rja a szemeit, �s visszafojtson egy olyan megjegyz�st, amit az anyuk�ja nem igaz�n �rt�kelt volna. Becs�sztatta a ruhaujj�ba a kez�ben l�v� �sszehajtott pergament, �s �dv�z�lte az id�sebb szellemet.

- J� est�t, Sir Nicholas – mondta udvariasan, b�r szavai elvesztek a lovag lelkes �radoz�s�ban az aznap esti kellemes id�t�lt�s�kr�l a Fejn�lk�li P�l� meccsen; mindek�zben karj�t a l�ny�ba fonta. A mong�liai vend�gcsapat k�l�n�sen a brili�ns man�vereir�l volt ismert, amit a lev�gott fejeikkel produk�ltak. Nick r�szletesen le�rta a leveg�ben v�ghezvitt fejcsere neh�zs�geit, Hermione pedig h�l�t adott az �gnek, hogy m�r nincs gyomra, ami felfordulhatna.

M�r azt hitte, hi�ba rem�nykedik a t�mav�lt�sban, mikor megpillantotta Myrtle �rulkod� sziluettj�t le�szni az oldals� folyos�n. Azonnal odaki�ltotta neki:

- Myrtle! Gyere ide, Nick �pp most mes�l egy fantasztikus dolgot! – hazudta k�nnyed�n.

Az iskola�v egyik legnagyobb meglepet�se Myrtle mosd�j�nak n�vekv� n�pszer�s�ge volt.
A szemben�z�s di�kkora mumus�val nagy l�k�st adott Myrtle �nbizalm�nak, �s hasonl�an Dumbledore f�nix�hez, hamarosan a Roxfort lelki tan�csad�n�j�v� v�lt. Boldogan hallgatta meg a k�ts�gbeesett fiatal l�nyok probl�m�it – min�l nagyobb probl�m�k voltak ezek, ann�l boldogabban –, a l�nyok pedig sorra neki �nt�tt�k ki a sz�v�ket.
B�r a Myrtle �ltal adott tan�csok gyakran komolytalanok voltak, az �szinte meg�rt�se �s egy�tt�rz�se miatt azonban a l�nyok m�gis sokkal k�nnyebb sz�vvel hagyt�k el a mosd�j�t.

Ez a Myrtle, aki most a hallban �ll� Nick �s Hermione fel� lebegett, egy kicsit m�r m�s szellem volt, mint az a nyomorult lenyomat, ami az elm�lt f�l �vsz�zadban. Halv�nyan elpirult, mikor Nick �dv�z�lte �t, �s f�l�nken v�laszolt egy vihog�s k�s�ret�ben, amit�l Hermion�nak alig �szrevehet�en �sszer�ndult az arca.

- Nick �pp most mes�lt nekem a Mongol Mancsokr�l – magyar�zta Myrtle-nek mindenre elsz�nt lelkesed�ssel. – Ugye, Nick? Mond el Myrtle-nek is, amit nekem!

- Term�szetesen – v�laszolta Nick, kicsit kid�llesztve a mellkas�t, ahogyan Myrtle r�n�zett a vastag fekete szem�vege m�g�l. Hermione igyekezett azt a l�tszatot kelteni, hogy figyelmesen hallgatja a t�rt�netet, k�zben pedig �vatosan eloldalgott a m�sik k�t szellemt�l. Megk�nnyebb�l�s�re egyik�j�k sem vette �szre a hallgat�s�t, m�g Nick r�szletekbe men�en ecsetelte a j�t�k fog�sait. Val�j�ban Hermion�nak az volt az �rz�se, hogy ennyi er�vel ak�r r��llhatna a saj�t fej�re is, azt sem venn�k �szre.

- Ez egyszer�en csod�latosan hangzik – �mlengett Myrtle, szem�rmesen lehorgasztva a fej�t. – Sosem �rtettem meg azel�tt ennyire a j�t�kot. B�rcsak �n is annyira intelligens lenn�k, mint �n, hogy tan�thasson engem! – Megeresztett egy sik�t�, magas hang� kacajt, amit Nick l�that�an egy�ltal�n nem tal�lt irrit�l�nak, s�t, dagadozott a keble a b�szkes�gt�l a r�ford�tott figyelem miatt.

- T�madt egy nagyszer� �tletem – sz�lt k�zbe Hermione, meg�rezve a menek�l�s lehet�s�g�t. – Nick, mi�rt nem Myrtle-t viszed ma este a meccsre helyettem?

Myrtle ism�t ez�st�sen elpirult, Nick pedig megpr�b�lkozott egy t�tova tiltakoz�ssal az �riemberi becs�letszav�ra hivatkozva, de Hermione leszerelte, mikor kijelentette, hogy neki meg kell besz�lnie Piton professzorral egy cikket, ami az �j B�jital Magazinban jelent meg.
V�g�l siker�lt meggy�znie Nicket. A szellem biccentett Hermione fel�, rem�lve, hogy a l�ny nem t�rt �ssze nagyon, ami�rt lemarad egy ilyen izgalmas m�rk�z�sr�l, majd elindult Myrtle-lel, aki izgatottan sip�kolt, �s majdnem teljesen ez�stsz�nt �lt�tt, mikor Nickbe karolt.

Hermione szinte biztos volt benne, hogy t�l�li a csal�d�st. Igaz�b�l nehezen tudott visszafojtani egy megk�nnyebb�lt s�hajt, amikor a k�s�rtetp�r elt�nt a szeme el�l, az � furcsa szok�s�r�l besz�lgetve, hogy ilyen sokat �rintkezik a Roxfortban �l�kkel. Hermione nem tudta volna megmondani, mi�rt furcs�bb a kast�lyban �l�kkel �rintkezni, mint egy csapat halott f�rfi lev�gott fejek�rt folytatott harc�t b�mulni, de ha furcs�bb is volt, �gy szeretett �lni. Vagy nem-�lni, vagy mi a sz�sz.

V�llat vonva e tal�ny felett, �tlebegett a kast�lyon a pince fel�. B�r t�nyleg besz�lnie kellett a b�jitaltan tan�rral, nem sietett megtal�lni �t, m�g nem fejezte be a jelenlegi �gy�t. Az addigi tapasztalatai megtan�tott�k neki, hogy Piton professzorral olyan besz�lgetni, mint egy f�lig szel�d�tett Kneazle-t* simogatni. Sosem tudhatod, mikor vicsorog r�d.

�rdekes m�don a kapcsolata Harryvel �s Ronnal is hasonl�an alakult, nem v�rt fordulatokat hozva. A lev�l, amit az este folyam�n �rt, �s ami most a ruhaujj�ban lapult, Harrynek sz�lt, v�laszk�nt a fi� h�t eleji level�re. Harry az auror-k�pz�s kell�s k�zep�n tartott, �s ritk�n volt ideje �rni neki.

A k�zt�k l�v� t�vols�g, �s a t�ny, hogy Hermione halott volt, egyfajta t�vols�gtart�st csemp�szett a levelez�s�kbe. Harry tart�zkod� maradt a neh�zs�geinek felfed�s�vel kapcsolatban, de Hermione el�g j�l ismerte �t ahhoz, hogy olvasni tudjon a sorok k�z�tt, �s hogy kital�lja, milyen kem�nyen is dolgozik a fi�. Egyed�l a mag�n�let�r�l nem tudott semmit – ha volt neki egy�ltal�n –, mert a fi� semmit sem volt hajland� le�rni, ami felhaszn�lhat� lett volna ellene, vagy a Rend ellen. M�g a s�t�t b�jitalokr�l, b�b�jokr�l, ig�z�sekr�l feltett k�rd�sei is a r�szleteket illet�en apr�l�kosak, prec�zek, de a felhaszn�l�suk k�r�lm�nyeinek tekintet�ben semmitmond�ak voltak.

Ron viszont folyamatosan elt�volodott t�le, �s Hermione nagyra becs�lt minden egyes sort, amit a fi� k�ld�tt neki, mert nem tudhatta, mennyi fogja m�g k�vetni azt. M�r nem voltak a levelei �szint�k, tagolva a mindennapi apr�-csepr� dolgok hanyag le�r�s�val, helyette bar�ts�gosak �s semmitmond�ak lettek, mint az aggsz�z nagyn�niknek �rt rendszeres k�sz�n�levelek, cser�be az �ltala k�ld�tt ruh�k�rt, amik t�l kicsik �s divatja m�ltak is voltak.
Hermione levelei is hasonl�an udvariass� v�ltak, kev�s megosztani val� h�rrel, �s megbesz�lend� t�ma n�lk�l. N�ha elgondolkozott azon, hogy jobb lenne, ha teljesen besz�ntetn�k a levelez�st, �s v�g�l �gy d�nt�tt, nem agg�dik tov�bb a teljes elhideged�s�k miatt. �gy gondolta, ez term�szetes, mivel elvesztett�k a k�zels�get, mikor kil�ptek az iskol�b�l. A hal�l�ra val� tekintet n�lk�l �gy is, �gy is bek�vetkezett volna, de mindezek ellen�re gy�szolta a bar�ts�guk elveszt�s�t, ahogyan a fi�k gy�szolt�k �t egykor.

Hermione ezekkel a valahogy nyugtalan �rz�sekkel �rkezett meg a pinc�be, amit teljesen �resen tal�lt. Piton tanterme s�t�ts�gbe �s csendbe burkol�zott, ak�rcsak az irod�ja. M�g a lez�rt rakt�rt is megn�zte, de Pitont ott sem volt.

K�z�s, f�lig kimondott megegyez�s�knek megfelel�en Hermione az �r�asztal sark�ra helyezte a level�t. N�h�ny h�nappal azel�tt a f�rfi Hermione v�rakoz�sainak megfelel�en d�h�s volt, ami�rt k�lcs�nvette a posta-holl�j�t. Az, hogy a l�ny elmagyar�zta neki, hogy a baglyok ebben az �llapot�ban nem igaz�n kedvelik, csak kev�s szimp�ti�t v�ltott ki a f�rfib�l, de v�g�l Hermion�nak siker�lt r�besz�lnie �t egy kompromisszum-f�l�re. A l�ny mindig az �r�asztala sz�l�n hagyja az elk�ldend� leveleket, �s ha Pitonnak �pp nincs megb�zat�sa sz�m�ra, Edgar kik�zbes�theti �ket.

- Edgar? – n�zett fel meglepetten Hermione. – Edgarnak nevezte el a holl�j�t?

- Nem neveztem el – ezzel a n�vvel ker�lt hozz�m, �s sosem foglalkoztam vele, hogy megv�ltoztassam. �s igen, Miss Granger, el�gg� ismerem a mugli irodalmat ahhoz, hogy tiszt�ban legyek az eredet�vel.**

Miut�n teljes�tette a k�ldet�s�t, �s szerencs�re szoci�lis k�telezetts�gei sem voltak imm�r, Hermione a b�jitaltan teremben �s Piton irod�j�ban lebegett ide-oda, megb�mulva a tart�lyokban l�v� l�nyeket. Mikor m�g tanul� volt, gyakran elgondolkozott azon, vajon honnan tehetett szert r�juk a f�rfi, de Piton egy, az igazgat�nak tett elkapott megjegyz�s�b�l arra k�vetkeztetett, hogy a b�jitaltan tan�r az el�dj�t�l �r�k�lte �ket. Igaz, Hermion�nak nehez�re esett elk�pzelnie, hogy valaki halott dolgokat gy�jt tart�lyokban, de v�g�l is ez sem volt kev�sb� �sszer�, mint csokib�ka-k�peket gy�jteni.

A pince teljes s�t�ts�ge nem jelentett akad�lyt a l�ny sz�m�ra, hogy jobban szem�gyre vegye a sz�mtalan �veget. N�melyikr�l nyilv�nval� volt, hogy egy doxi, vagy egy t�nd�rman� konzerv�lt p�ld�ny�t �rzik, m�g m�sok teljesen rejt�lyesek, viszont el�g �rdekesek voltak ahhoz, hogy spekul�lni kezdjen, vajon mif�le l�nyek tal�lt�k meg itt a dicstelen v�gs� nyughely�ket.

L�t�ter�nek k�zep�n Hermione egyszer csak �szrevett Piton irod�j�nak egyik �res fal�n egy halv�ny f�nys�vot. Emberi szem tal�n nem l�tta volna, de egy szellem t�bbet l�tott a norm�l spektrumn�l, �s Hermione szemei – vagy b�rmif�le vizu�lis receptorai – l�tt�k a kast�ly kor�val nem magyar�zhat� reped�st a falon.

�pp csak figyelmeztette mag�t, hogy l�thatatlann� v�ljon, majd �tkukucsk�lt a falon, �s felfedezett a rejtekajt� m�g�tt egy kis folyos�t, ami egy m�sik sz�k �tj�r�ba torkollt: ez az �tj�r� k�tfele �gazott. Hermione arra gondolt, mennyire �lvezn� Harry �s Ron, hogy egy �jabb titkos �tj�r�t fedezhetnek fel a kast�lyban, mik�zben v�gigment rajta, m�g meg nem l�tott egy ny�l�st a t�m�r k�falon. A ny�l�s a t�loldalr�l egy neh�z falisz�nyeggel volt elfedve, �s az onnan j�v� di�khangokat meger�s�tette egy gyors kukucs a sz�veten kereszt�l: a Mardek�r klubhelyis�g volt oda�t. Ilyen k�s� este a terem majdnem teljesen �res volt, kiv�ve h�rom id�sebb tanul�t, akik a sz�netre tervezett dolgaikat vitatt�k meg �lmos, aludni v�gy� hangon.

Hermione visszah�zta a fej�t, �s k�vette a folyos�t, elhagyva a keresztez�d�st, vissza Piton irod�ja fel�, de hamar egy m�sik ajt�ra bukkant, ami ez�ttal egy nagyobb szob�ba vezetett.
Egyb�l felismerte, hogy egy mag�nlabor, nem csak a falak ment�n takarosan sorakoz� j� min�s�g� �st�kb�l, hanem az �r�asztalb�l, ami k�nyvekkel, pergamentekercsekkel, penn�kkal �s egy�b holmikkal volt bor�tva, amiket a megr�gz�tten titkol�z� professzor sosem hagyna a tanul�k szeme el�tt.

A l�ny m�rlegre tette a mag�n�let ir�nti tisztelet�t �s a k�v�ncsis�g�t, majd k�zelebb l�pett az asztalhoz, a pinc�ben �stsik�l�ssal �s elrontott b�jitalok gerend�kr�l val� levakargat�s�val elt�lt�tt hossz� �r�knak gondolat�val igazolva mag�t. A rendetlens�g k�zep�n egy s�lyos, fa k�nyv�llv�ny volt, egy t�r�lk�z�vel letakarva. A t�r�lk�z�n pedig k�t �veglap, k�zt�k egy foszladozott sz�l� pergamennel. Hermione n�h�ny pillanatnyi gondolkod�s ut�n felismerte a sz�veget; ezt a pergament vette el� Piton egy r�gi, patin�s dobozb�l azon az �jen, mikor fel�lr�l, l�thatatlanul figyelte a f�rfit.

Az �llv�ny mellett egy halom jegyzet fek�dt, Piton ismer�s �r�s�val, t�bb sz�n� tint�val, mert a f�rfi a saj�t ford�t�s�t is jegyzetekkel l�tta el. Hermione �ntudatlanul le�lt a sz�kbe, �s olvasni kezdte a jegyzeteket, megb�v�lve az el�tte felt�rul� rejt�lyt�l.

Az eredeti sz�veg k�dolva volt, �s b�r latin k�d volt, Hermione tudta, hogy a t�bb mint megfelel� nyelvtud�sa ellen�re es�lye sem lenne azt megfejteni. Szerencs�re Piton jegyzetei tartalmazt�k a dek�dolt latin sz�veget, �s annak angol ford�t�s�t is. �r�k rep�ltek el �szrev�tlen�l, mik�zben a l�ny olvasott, id�nk�nt elvigyorodva a k�z�r�s v�ltoz�sain, amik el�rult�k a f�rfi idegess�g�t �s t�relmetlens�g�t a rendezetlen �r�ssal szemben.

Mikor v�g�l befejezte az olvas�st, Hermione zavart �s izgatott volt. A mag�t meg nem nevez� szerz� nagy mennyis�g� tint�t �s id�t ford�tott arra, hogy k�dolja a lehet� legunalmasabb �lett�rt�netet, amit Hermione eddig volt szerencs�tlen hallani. A fecseg�st megszak�tva azonban olyan fantasztikus b�jitalokra utalt, amiket �let�ben l�tott vagy k�sz�tett. N�melyik ezek k�z�l persze nyilv�nval�an abszurd volt. Ide �rtve azt, mely a szerz� szerint az azt megiv� pap minden szexu�lis v�gy�t �tv�ltoztatja vall�si buzgalomm�, �s seg�ti �t higgadt, j�zan h�v� m�dj�ra �lni. Mivel m�g a hozz�val�k sem voltak felsorolva, Hermione csak azt tudta felt�telezni, hogy egy v�gy�lomr�l van sz�.

Egy eml�tett b�jitaln�l azonban szerepeltek a hozz�val�k is. Piton ford�t�s�ban a F�nix-k�nnye nevet visel� b�jitalnak az elk�sz�t�s m�dj�t �s a hozz�val�k mennyis�g�nek le�r�s�t n�lk�l�z� receptje l�bh�lyagokr�l sz�l� komment�rok, �s az inas ty�k helyes megf�z�s�nek mesterfog�sai k�z� volt bezs�folva.

Hermione m�g egyszer �tolvasta a sz�ljegyzeteket, �s �szrevette, hogy term�szetesen Pitonnak is felt�nt ez a csod�latos b�jital: m�r el�g sokat dolgozott is az �gy�n. A pergamen sz�lei a val�sz�n� �s val�sz�n�tlen �sszetev�kr�l sz�l� jegyzetekkel voltak megt�ltve, m�g ha a ty�kr�l sz�l� r�sz mellett volt is egy k�rd�jel. Hermione elk�pzelte, amint enn�l a r�szn�l Piton len�z�en megemeli a szem�ld�k�t.

Pitonra gondolva Hermione megint elt�n�d�tt, hol lehet a f�rfi, majd hirtelen �szbe kapott, milyen sok id� telt el. P�nikba esett a f�rfi nemtetsz�se miatt, amit a k�v�ncsis�ga v�ltana ki, �s visszarendezte a pap�rokat nagyj�b�l az eredeti hely�kre, majd felemelkedett, t�voz�sra k�szen, ha Piton esetleg berontana �s r�ord�tana.

Ak�rhogy is, nem t�rt�nt semmi ilyesmi, �s Hermione af�l�tt �rzett f�lelme, hogy rajtakapj�k, zavarodotts�gnak adott helyet. Kor�bban sem l�tta a tan�rt az este folyam�n a folyos�kat ellen�rizni, �s a pinc�ben vele t�lt�tt h�napok ut�n tudta, hogy nem szokott csak �gy elt�nni.

Hacsak nem Voldemort h�vta mag�hoz.

B�r m�r r�g nem volt anyagi teste, most m�gis �rezte a gerinc�n v�gigfut� rettenetet a gondolatt�l, hogy a Nagy�r mag�hoz h�vta Pitont. A f�rfi teljesen ki�llhatatlan term�szete ellen�re m�giscsak a F�nix Rendj�nek tagja volt, �s sz�vets�ges�k a Voldemort elleni harcban. Igen �rt�kes �s igen vesz�lyes volt a k�mk�nt bet�lt�tt szerepe: a l�ny tudta, hogy minden egyes alkalom, mikor Piton megjelent Voldemort hal�lfal�inak k�r�ben, a hal�l�t jelentheti, ha a kett�s szerepe leleplez�dik.

Hermione n�vekv� nyugtalans�ggal hagyta el a rejtett dolgoz�szob�t, �s �szt�neinek engedelmeskedve �tlebegett a bej�rattal szemk�zti falon. Amint azt sejtette, a vastag fal t�loldal�n egy lakoszt�lyt tal�lt. A s�lyos, f�rfias b�torok �s a sz�rv�nyos dekor�ci� m�g nem bizony�tottak semmit, de egy sz�kre dobott hossz�, fekete iskolai ruha elegend� bizony�t�kot szolg�ltattak arra, hogy Piton szob�j�ban j�r.

Az egy�bk�nt t�k�letesen rendezett, sp�rtai szob�ban egy kisebb nappali, egy toj�s- vagy teaf�z�shez �ppen csak elegend� konyha, �s egy h�l�szoba volt elk�l�n�tve. A szemk�zti oldalon l�v� ajt� pedig bizony�ra a f�rd�szob�ba vezetett. N�h�ny sz�tsz�rt holmi �rulkodott a t�nyr�l, hogy valaki �lland� jelleggel itt lakott, de ez a kev�ske dolog a falakon �s polcokon semmit nem mondott a tulajdonosukr�l.

Az egyetlen nem hely�n l�v� dolog a szob�ban egy kis vitrin f�lig nyitott ajtaja volt egy k�nyvespolc alatt a h�l�szob�ban. Mikor belen�zett, Hermione egy egyszer�, nyitott fekete dobozt tal�lt; a fedele f�lre volt l�kve, mintha sietve vett�k volna ki bel�le azt, ami benne volt. A doboz belseje kopott, megfakult b�rsonnyal volt bor�tva, melyen z�ldes �rnyalattal rajzol�dott ki egy dombor� ov�lis forma a doboz alj�n. A l�ny t�rte egy ideig a fej�t, mire a domborulatok egy jellegtelen arc k�p�t adt�k ki, �s v�g�l r�j�tt, hogy a dombor� fel�let egy ez�st maszk biztons�gos t�rol� hely��l szolg�lhat.

Miut�n �gy d�nt�tt, aznap este m�r �pp el�gg� beleavatkozott a professzor dolgaiba, �s h�l�t adott az �gnek, ami�rt nem volt megfoghat� teste, hogy elmozd�tson b�rmit is a szob�ban, Hermione f�stk�nt felsz�llt a pince mennyezet�n kereszt�l a Nagyterembe. A hatalmas �ra �pp akkor �t�tt, mikor kibukkant a k�padl�b�l, jelezve, hogy lassan hajnalodik.

Szellemnek lenni azt jelentette, hogy az embernek rengeteg ideje van a gondolkoz�sra �s elm�lked�sre, �gy Hermion�nak b�ven volt ideje a pincebeli lak�t�rsa fel�l gondolkozni.
B�r Perselus Piton tagadhatatlanul ki�llhatatlan volt, nem tudta figyelmen k�v�l hagyni a vesz�lyeket, amiket a f�rfi ki�llt, �s szinte irigykedve csod�lta, ami�rt k�pes t�k�letesen ell�tni a tan�ri feladatait, mik�zben ezt a hal�los macska-eg�r j�t�kot j�tssza.

T�pel�dve az aggodalom �s az afelett �rzett idegess�g k�z�tt, hogy mit sz�lna a f�rfi, ha tudn�, hogy agg�dik �rte, Hermione egy tetsz�s�nek jobban megfelel� ir�nyt v�lasztott, �s hanyagul az igazgat�i irod�ba vezet� folyos� fel� lebegett. Ha valami nem volt rendben, a Dumbledore irod�ja k�r�li t�nyked�s �rulkod� jel lehet.

Igazoltnak l�tta az aggodalm�t, mikor az igazgat�i iroda l�pcs�j�t �rz� k�sz�rny d�b�r�gni �s forogni kezdett annak a jelek�nt, hogy valaki �ppen felmegy vagy lej�n. Mikor az utols� l�pcs�fok megjelent, Hermione majdnem megk�nnyebb�ltnek, �s kicsit idi�t�nak �rezte mag�t, mert maga Piton l�pett le a l�pcs�r�l. F�radtnak, de teljesen s�rtetlennek t�nt, valahogy azonban megviselt volt, a haja hossz� tincsekben l�gott fak� arca el�, ruh�i pedig gy�r�tten hullottak al�.

Metsz�n pillantott a l�nyra, �s Hermione azon kezdett gondolkozni, vajon m�ris lebukott-e valahogy.

- J� reggelt, Professzor – ny�gte ki.

Egy kurta biccent�s volt az �sszes v�lasz, amit Pitont�l kapott, miel�tt a f�rfi h�tat ford�tott, �s elindult volna kifel� a csarnokb�l. Hermione csak az�rt k�vette, mert � is �ppen arra indult, �s mert a f�rfi a pinc�vel ellent�tes ir�nyba tartott. Val�sz�n�leg eg�sz �jjel talpon volt, �s a l�ny �szrevette, hogy hi�nyzik a r� annyira jellemz� kirobban� energia, majd azonnal �ssze is szidta mag�t, ami�rt olyasvalaki miatt nyugtalankodik, aki t�k�letesen tud vigy�zni mag�ra.
Ink�bb nem v�rta meg, hogy Piton megv�dolja azzal, hogy k�veti �t, �gy Hermione al�bukott, l�tsz�lag c�ltalan, laza l�ptekkel, �s �jra felbukkant valamivel el�r�bb a folyos�n.

Miut�n h�tra hagyta a komor f�rfit, Hermione v�giglebegett a s�t�ts�gbe burkol�zott folyos�n, melyet csak itt-ott vil�g�tott meg egy f�klya, m�gnem a k�falak �t nem adt�k a hely�ket bolt�ves ablakoknak az egyik oldalon. Lassan oda�szott pihenni az egyik hatalmas ablakhoz, gondolatban megcs�v�lva a fej�t. Annak ellen�re, hogy megosztott�k egym�ssal a pinc�t, a l�ny csak bolondot csin�lna mag�b�l, ha azt gondoln�, hogy Piton professzor valaha is elfogadn�, hogy � agg�dik a testi �ps�g��rt. Teljesen felesleges volt nyugtalankodnia a f�rfi miatt, gondolta b�natosan Hermione, ahogy kin�zett az udvarra.

Hermione �rezte, ahogy szellemcsontjai legm�ly�ig hatolnak a felkel� Nap sugarai, �s figyelm�t a gy�m�ntosan ragyog� �vegt�bl�kon t�li kil�t�s fel� ford�totta.

A t� t�kre nyugodtan �s s�t�ten ter�lt el odalent a f�k t�mege mellett, amik a Tiltott Rengeteg sz�l�t jelezt�k. A t�li napfordul� k�zeledt�vel mind k�s�bb kelt fel a Nap, �s mind hosszabbak lettek az �jszak�k: a k�s�rteteknek �gy t�bb idej�k volt a termekben k�sz�lni, �s a dolguk ut�n j�rni. N�h�ny kast�lybeli szellem teljesen elker�lte a napf�nyt, de Hermione nem hagyta, hogy a vele val� kellemetlen tal�lkoz�s t�vol tartsa �t az �jszaka �s nappal tal�lkoz�s�n�l kiboml� sz�nek csod�lat�t�l. �l�k�nt a napnyugt�kban gy�ny�rk�d�tt, �s hal�la �ta a napkelt�k ir�nti csod�lat�t ennek megfelel�jek�nt tudta be.

Meglepet�s�re l�ptek zaj�t hallotta a h�trahagyott folyos� fel�l, �s egy pillanat m�lva egy s�t�t fej �tl�tt a szem�be. Piton professzor bukkant fel a csarnokb�l, �s fel� tartott. A f�rfi is meglep�d�tt az ablak el�tt lebeg� alak l�tt�n, �s hirtelen meg�llt.

- Szeretne valamit, Miss Granger? – k�rdezte a f�radts�gt�l �rdes hangon, mely ez�ttal n�lk�l�z�tt minden g�nyt.

- Nem, Professzor – v�laszolta megzavarva a l�ny. – Val�j�ban ez az egyik kedvenc helyem, ahonnan a napfelkelt�t szoktam n�zni.

A v�lla felett Hermione l�thatta az els� f�nysugarakat el�t�rni a keleti horizonton.
Piton sz�tlanul s�t�lt az ablakp�rk�nyhoz, neh�zkesen nekid�lt a k� ablakbord�nak, majd egy�tt figyelt�k, ahogyan a Nap v�gigter�l a v�zen �s a t�voli erd�n.

Hermione a szeme sark�b�l alaposan megvizsg�lta a f�rfi arc�nak m�ly r�ncait, bizonytalanul abban, hogyan is hozza fel a t�m�t. Miel�tt visszafoghatta volna, kibukott bel�le a k�rd�s:

- Aludt valamennyit ma �jjel, Professzor?

Piton belenyugv�n, ernyedten r�zta meg a fej�t: t�l f�radt volt egy �les visszav�g�s megfogalmaz�s�hoz.

- Nem akarok minden l�ben kan�lnak t�nni, de b�rki, aki azt �lln� ki, amit �n, azt�n m�g fennmaradna megn�zni a napfelkelt�t, kialvatlan lenne.

- Ezt kital�lni nem kell t�l nagy zsenialit�s, Miss Granger, �s nem, m�g nem aludtam ma �jjel – v�laszolta a f�rfi, a szok�sos cs�p�s �l n�lk�l a hangj�ban. – �s maga ink�bb egy nagymaminak t�nik – tette hozz�, mikor a l�ny fedd�en n�zett r�.

Hermione halv�nyan elmosolyodott, egyr�szt a felkel� Nappal n�vekv� nappali f�radts�g, m�sr�szt Piton visszat�r�ben l�v� megszokott modora miatt.


- Akkor indul�s, fiatalember. Alv�sra van sz�ks�ge.

- Nem tudok aludni – mormogta a f�rfi. – Musz�j l�tnom felkelni a Napot ma reggel.

- Nem s�rt�sk�ppen mondom, Piton professzor, de sosem gondoltam volna mag�r�l, hogy szereti a napfelkelt�t.

Egy hossz� perc telt el, m�g a f�rfi v�laszolt neki.

- Ez az egyetlen bizonyoss�g az �letemben. Az egyetlen, amire mindig sz�m�thatok.

Hermione kuncogott.

- �s �n m�g azt hittem, hogy maga pesszimista.

„Ne legyen ostoba” – �zente vil�gosan a f�rfi tekintete, �gy a l�ny k�nytelen volt megmagyar�zni az �ll�t�s�t:

- Azt hallottam, hogy egy igazi pesszimista nem hisz abban, hogy a Nap a k�vetkez� reggelen is fel fog kelni, csak mert az azt megel�z� t�zmilli�, vagy mennyi �vben is �gy tett.

Hermione meglepet�s�re a f�rfi arc�n egy elismer� grimasz jelent meg a megjegyz�se hallat�n.

- Nem mintha �n ilyen cinikus lenn�k – f�zte hozz� Piton.

Szinte k�nyelmes csend ereszkedett k�z�j�k. A Nap �tb�jt a dombok felett, el�bb r�zsasz�nben, majd aranyban jelenve meg. Hermione a mellette �lldog�l� nyugodt f�rfira n�zett, aki arc�t a most felkelt Nap b�nt�an vil�gos sugarai fel� ford�totta. A profilja �lesen rajzol�dott ki a k�ny�rtelen f�nyben, egyed�l a fekete szempill�i, �s a gondterhelt vonalak l�gy�tottak rajta.

Ahogy Piton meg�rezte mag�n a l�ny tekintet�t, vett egy m�ly l�legzetet, �s felh�zta az egyik szem�ld�k�t.

- Piton professzor m�gsem teljesen a s�t�ts�g teremtm�nye, ki hitte volna? – ugratta a l�ny.

A f�rfi szok�sos rosszall� tekintete �gy t�rt vissza, mintha egy kab�tba b�jt volna bele, �s az im�nt nyugodt f�rfinak nyoma sem maradt.

- �lland�an a s�t�ts�gben �lek – mondta a l�nynak f�radtan, majd sz� n�lk�l otthagyta �t, maga m�g�tt lobog� ruh�ival.